A fiús mamák vagy alányos mamák tudnak néha elviselhetetlenebbek lenni?

Kíváncsi vagyok, hogy kinek milyen tapasztalataik vannak. Barátom anyukája úgy néz a fiacskájára (aki mindjárt 18.), mintha 12-13 lenne. Félti,óvja, sok mindent nem enged, beleszól a kapcsolatunkba. És én próbálom szeretni, de így annyira nehéz... :(

Van vaakinek valami hasonló tapasztalata? Mi az ami segít? Mert amúgy szeret engem és tud kedves is lenni, de néha mindent összezavar, hogy mikor hogyan találkozzunk, és hogy aludhat- e nálunk. Apja otthoagyta őket, anyukája egyedül neveli, a barátom nem tud még független lenni, íyg be kell tartania a mama hülyeségeit, ha nem tudja kiharcolni az akaratát. Kitartok, mert szeretem, de kéne valami tapasztalat, segítség másoktól... :) Mikor változik ez meg, mert már enyhült ( 2 éve vagyunk együtt), de még mindig siralmas néha...

Szóval?

L/17