Elvárható, hogy megértse egy 12-13 éves kiskamasz, hogy rá már kevesebb pénz jut, mivel kistesvére született?

Azért az elég sokat elmond az itteniekről, hogy egy szót sem írtak arról, hogy miről kell lemondani a kamasznak, sőt nem is a kamasz írta ki a kérdést, de már mindenki utálkozik rá habzó szájjal, és készpénznek veszi, hogy elkényeztetett kölyök akinek ájfón kell kistestvér helyett. Itt valami elképesztő gyűlölet van az emberekben a kamaszok ellen, megfigyelhető a legtöbb kérdésnél, pedig ők is csak emberek, és ti sem vagytok/voltatok jobbak. Hahó! Fogalmatok sincs, hogy miről kell lemondania! Vagy ti gondolatolvasók vagytok, hogy ilyen biztosan állítjátok, hogy éttermi vacsorákróol meg 50 ezres cipőkról kell lemondania?

Amúgy meg vannak itt jogok... Tudjátok kinek: a kis cukimuki babócának! Manapság ez a divat, minnél kisebb a gyerek annál több a joga, ahogy elkezd nőni, úgy kezelik egyre jobban egy darab szrként. Szóval bizosak lehettek benne, hogy a kiskölyköt majd mindenki jól kiszolgálja egy ideig és körülötte fog forogni a világ. Aztán majd ő is kamasz lesz és elmúlik a cukiság meg a feltétel nélküliség.

Aki meg azt hiszi, hogy emberek nem vállalnak gyereket ha nem tudják eltartani, az szimplán csak naív.

Érdekes azért ez. AZ én fiam 10 éves, de bármiről lemondana, ha lehetne kistestvére. Nem az anyagi java számítanak neki ugyanis. Nemhogy elvárható, hanem természetes dolog.

Én sem cserélném el a testvéremet több pénzre.

Döbbenet, hogy ennyire önző embere vannak, hogy ez neki nem természetes.

Másold már be idézetként, hol gyűlölködtek a kamaszokra ennél a kérdésnél, kérlek.

A csecsemőellenes fröcsögésedet meg tartogasd a terapeutádnak.

39-es, hiába erőlködünk, ezen a falon nem megy át a dolog. A kérdező kitartóan hallgat, és bár a kérdésében sehol nincs, hogy az első gyerek csak nyomorogni fog, csupán hogy kevesebb jut rá (ami egyszerű matek), ennek felfogása sem megy.

Elképzelem, hogy szeretnék három gyereket, de jaj, mégsem lesz annyi, mert bár fel tudom nevelni őket tisztességesen, az első után rádöbbenek, hogy háromszor annyit kell keresnem, hogy mindenkire ugyanannyi jusson, mint az elsőre. (De persze azert ugyanannyi időt is legyek veluk.) Nem tudom, hany hozzászólónak van itt öt fiatalabb testvére mint nekem, de (noha visszagondolni va kifejezetten szerényen éltünk) nem cserélném el semelyik ismerősöm családjára. Megtanultuk, hogy mindenüket megosszuk egymással, és örültünk minden uj testvérnek. Alapvetően igen egészséges lelkületű emberek lettünk mind, pedig soha nem kérdeztek meg arról, hogy engedelyezem-e a többieket. A legkisebb reménykedett még egy kisebb tesóban.

De hogy itt a második gyermek vállalása miért egyenlő az ezen kerdes korul összegyűltek nagy részének a tömegnyomorral, önzéssel, felelőtlenséggel, azt bár nem tudom, de híven visszaadja a torz nevelési elképzeléseket arról, hogy mi a gyerek szerepe es helye a családban.

Persze az is lehet, hogy véletlen, hogy gyerekkorom volt annak ellenére, hogy a szüleim elmulasztottak beavatni családalapítási elképzeléseikbe. Meg is kérdezem tőlük, miért ilyen zsarnoki, önző es felelőtlen módon neveltek föl...

'de híven visszaadja a torz nevelési elképzeléseket arról, hogy mi a gyerek szerepe es helye a családban. '

Az a baj, hogy a mai divat szerint csak a nagyobb gyerekektől követelik meg, hogy tudják a helyüket a családban... A kisbaba valószínűleg egy jó ideig kiskirályként fog uralkodni közöttük. ha követik a divatot. Régen valóban jobb volt, akkor a növekedéssel együtt lett egyre több joga a gyereknek, és senki nem ugrálta körül a kisebbeket, most meg a feje tetejére állt a világ és a fél éves is belevonjuk a családi döntésekbe, közben viszont a kamasznak k*ss a neve. Elég nevetséges.

#55, pedig bármilyen furcsa számodra, egy embernek azzal kapcsolatban van felelőssége, amit vállalt, amiben meg se kérdezték, abban semmi.

(azt meg nem értem honnan veszik a gyerek jogainak emlegetését szörnyülködve fogadók, hogy az a gyerek minden esetben a a márkás kütyükre szavazna (mondjuk) a kistestvér helyett.... nem tudom, én már láttam x fő gyereket, aki szeretett volna testvért, kapásból a testvért választotta volna.)