Mit tennének? Kilépnétek a kapcsolatból? Hagynátok, hogy a férjetek új életet kezdjen?

Nem adnám fel, főleg, ha a férjed is ragaszkodik hozzád, kitart melletted már 3 éve.

A kineziológiát én nem tartom egy komoly tudománynak, keressetek fel inkább egy szexuálpszichológust, szerintem többet tud segíteni.

NE ADD FEL!!!

1. AZ elözönek igaza van, egy szexuálpszichológushoz érdemesebb menni, mint kineziológushoz vagy egyéb kuruzslóhoz.

2. Ezt beszéld meg a férjeddel, mármint hogy neked az nem lenne elfogadható, ha megcsal, ezért ha neki ez így nem elviselhetö, akkor elengeded.

3. Viszont amíg neki ez nem gond, addig ne dönts a férjed helyett az ö életéröl, ehhez ugyanis nincs jogod!

Miért nem tartod elképzelhetönek, hogy a férjednek esetleg fontosabb vagy te meg a gyerek, mint a szex?

Nem kizárt, hogy a családja többet ér neki, föleg, hogy így áll hozzá, hogy nem akar hallani sem arról, hoyg külöm menjetek.

Lehet, hogy neki elég, ha segít saját magán, többet számít neki ha veled össze tud bújni. Nem minden férfi szexörült, aki nem tud róla lemondani róla egyéb értékek miatt.

Emellett arra gondoltál-e már, hogy ha neki így jó, akkor éppen azzal teszed öt meg az életét tönkre, ha elszakítod a gyereketektöl és töled. Arról neki kell dönteni, hogy így veled tud-e maradni, neked nincs jogod rákényszeriteni azt, amit nem akar.

Nem csak olyan orvosi oka lehet ennek, amit grammra diagnosztizálnak egy vérvétellel például.

Egyrészt szerintem már fejben is lemondtál erről, pedig azt nem szabad. Azt várod, hogy valaki adjon egy gyógyszert, amitől "meggyógyulsz", de nem biztos, hogy ez a legjárhatóbb út.

Én is voltam hasonló gonddal. Egyszerűen pocsék volt a szex bárhogy is próbáltuk, pedig az elején még akartam. Aztán eljutottam oda, hogy már egyáltalán nem akartam, mert ugye úgyis rossz lesz. Én is megjártam természetesen a nődokit, mindenkit, hogy nincs-e bajom, de nem volt. Pszichológussal nem próbáltam beszélni, de valószínűleg kellett volna, mert lelkileg csúsztam félre a témában (pedig én sem voltam depis). Rajtam az segített, hogy levettem magamról a nyomást és a megfelelési kényszert. Nem koncentráltam többet arra, hogy "velem baj van". 19 évesen ehhez eléggé adta magát, hogy kiraktam a pasit, akivel eddig jutottam, de szerintem ti még ne ezt tegyétek. Esetleg egy pszichológus fel tud szabadítani a kényszerek alól úgy is, hogy megmarad a kapcsolat. Ezen felül úgy gondoltam, hogy saját magamért, NEM másért (már úgysem volt kiért) beiratkoztam Aviva tornára. Az elsődleges célja nem a libidónövelés amúgy, hanem inkább úgy szokták hirdetni, hogy a ciklusod teszi rendbe. Ez egyébként teljesen igaz, nekem azóta nem görcsöl amikor megjön, de valahogy a másik problémámon is segített. Sokkal magabiztosabb lettem, talán csak a tudástól, hogy teszek magamért. Ha nem próbáltál még hasonlót, akkor nagyon ajánlom a pszichológus mellé :)

Igen, a kapcsolattartás aztán ugyanolyan. Akkor reggelente nem tudna futni apuhoz, nem takargatná be minden nap, nem bújhat mindig oda ha valami baja van, de végignézhetné, ahogyan apunak új nője lesz és új családja.

Mindezt azért, mert nem vagy képes heti egyszer odatenni magad az ágyban. Ennél még az is jobb, ha legalább kivered neki néha, kezed azért csak van. Gondolom az sem megy, mert itt csak Te, Te, Te vagy a címlapon.

Akkor válj el.