Tényleg olyan szörnyű, hogy minél messzebb akarok költözni a családomtól?

Nem olyan rossz velük a kapcsolatom, csak túlságosan beleszólnak az életembe, még úgy is, hogy külön lakom tőlük. És nem csak a szüleim, a nagyszüleim, még a nagynénémék is mindenről tudni akarnak. Elvárnák, hogy heti többször meglátogassam őket, minden nap telefonáljak, és a hétvégén legalább egy napot velük töltsek. Nem értik meg, hogy munka mellett semmire sincs időm, a hétvégémet pedig inkább a barátaimmal tölteném, na meg azzal, hogy a házimunkával és a nyelvtanulással felhozzam magam. El sem tudom képzelni, ha lenne párom is, akkor hogy képzelnék ezt a dolgot. Gondolom akkor mindkettőnknek náluk kellene ülnünk állandóan. Ráadásul folyton kéretlen tanácsokat adnak a munkámmal, a csekkekel, a házimunkával, és kb mindennel kapcsolatban.

Már nagyon elegem van ebből, sokszor gondoltam már korábban is arra, hogy elköltözöm a városból. Most még egy munkalehetőseg is adódott, úgyhogy úgy néz ki hamarosan megyek Pestre. De a szüleimnek persze nem tetszik a dolog, folyton azt mondogatják, meg fogom még ezt bánni, hogy ilyen messze kerülök a családtól (hozzáteszem, kocsival másfél óra az út). Azt persze nem tudják, hogy pont előlük menekülök el.

Tényleg olyan irreális dolog, hogy saját életet szeretnék 24 évesen? Tényleg önző és hálátlan vagyok?

24/l