Az normális, hogy valaki a keresztnevén szólítja a szüleit?

Én egy ideje a keresztnevén szólítom édesanyámat, de nem tudom, hogy miért. Semmi gáz nincs, nem is vesztünk össze, de már megszokta ő is és én is.

Van egy ismerős család, ahol a két "gyerek" (az egyik 22, a másik 17 éves) egyszerűen csak édesnek szólítja az anyját. Nekik az édes maradt meg az édesanya szóból, nem az anya.

Először nekem is furcsa volt, hogy a barátom és a tesói a keresztnevén szólítják az anyjukat meg az apjukat, de megszoktam már. Szerintem teljesen mindegy, hogy szólítja a gyerek a szüleit, ha a szülőnek semmi kifogása ellene. Ettől nem lesz jobb vagy rosszabb egy szülő-gyerek kapcsolat.

Én leszokattam a lányomat kb. 8 éves lehetett, hogy a nevemen szólított. Nem tartom helyesnek, elvégre én szültem, én vagyok az anyukája, és nem a barátnője. Persze a nagyon jó viszony meg van közöttünk, mert mindent megbeszélünk, de olyan hallani tőle, hogy anyának nevez, hiszen az vagyok.

A modern kor következménye... Csak az a gond vele, hogy így nem tisztázódnak az adott fiatal elméjében az alapvető szerepkülönbségek, hogy mi a súlya annak, hogy valaki édesapám, vagy éppen szülőanyám, vagy valaki Gábor és Andi.

Én a mamimat és a szüleimet is van hogy a keresztnevén szólitom. Nagyon jó a viszonyunk nem kallódtam el szóval nincs ebből semmi probléma. Vannak báttyáim ők is mind más "becenevet" Adtak a szüleinknek.

Én szülő vagyok, és furcsának tartom.Amikor még kicsi a gyerek, és hallja ,hogy az anyját mondjuk Évának szólítják,az még elmegy. De utána már megtanulja, hogy az anya, anyuci stb...Nagyobb korban már furcsa. Viszont van ismerősöm, akit mondjuk Juditnak hív a lánya,hát nekem fura hallani is.... Biztos meg akarja mutatni, milyen laza, modern szülő,40 körül...Én már amúgy semmin se csodálkozom, van aki azt is hagyja hogy simán lehülyézzék a gyerekeit.

t nélkül, gyerekei

Hat en anyanak es apanak hivom a szuleimet, de apat szoktam a kereszteven is hivni, viccbol.:)