Az normális, hogy valaki a keresztnevén szólítja a szüleit?

Szerintem nem normális. Nekem ők anyu és apu. Anyu és apu is mindig így szólították a szüleiket.

Én is ismertem egy ilyen fiút, és mondhatom, hogy ált. az ilyen családokban valami gond van. Ez nem jó dolog, mert nem jó, ha a gyerek 100%-ig barátként kezeli a szülőt, hiszen ha egyszer valami történik, mikor a gyereket kordában kellene tartani, nem fog működni. Azért egy szülő nem a haverunk.

Ez nekem is fura. De néhány családban vanak furcsa szokások. Pl. mi anyának és apának hívjuk a szülőket, de nálunk nem divat a szájrapuszi sem, vagyis a párok kivételek. :)

Mi a "normális"? Szokatlannak szokatlan, de minden szülő más nevelési elvekkel próbálkozik. Más kérdés, hogy szerintem sem vezet jóra, ha a gyerek a keresztnevén szólítja a szülőket.

Szia.nekem a volt párom szólította keresztnevén az anyukáját, de azért mert pici kora óta járt a család túrázni, és kirándulni elég gyakran.meg a nagymamánál laktak, ahol az rögzült benne, hogy az édesanyját mindenki a rendes nevén hívja.ebben nőtt fel, azóta ez van náluk is.de ez nem azt jelenti, hogy barátként szeretné

Szerintem is furcsa. Általában elvált szülőknél szokták azt a szülőt nevezni a keresztnevén, amelyik elhagyta a családot. Feltételezem, hogy az osztálytáarsad szülei nem elváltak. Megesik az ilyen, de szerintem nem jó így, mert néha megfeledkezhetnek arról, hogy ők a szüleik.

Szerintem "normális", ahány ház, annyi szokás. Több ismerősöm is a keresztnevén szólítja a szüleit, nekem először fura volt, mert nem tudtam, hogy most a szüleiről beszél, de miután tisztázódott, teljesen megszoktam. Gyerekkoromban volt egy időszakom, amikor a keresztnevén szólítottam anyukámat, amikor megtudtam, hogy egyáltalán van neki :)

Akár normális is lehet, ha a szülők így szeretnék. Ismerek egy nagymamát, akit az unokája szólít a keresztnevén, mert 36 éves koráan lett nagymama. Legtöbbször nem az unokájának, hanem a saját gyerekének nézték.

Én olyan családot ismertem, ahol a kislány az anyukáját Zsuzsi maminak, az apukáját Albi papinak szólította. A szülők pedig Andi helyett Menyusnak hívták a lányukat. Szerintem jobb az anyu és apu.

Teljesen mindegy hogyan szólítják egymást amíg a szeretet és a tisztelet megvan.Minden családban kialakul ez.Természetesen társaságban idővel/ korral/ illik az általánosan elfogadott apa ,anya formát használni és a bizalmasabb formákat otthonra hagyni.Az én nagyszüleim még magázták egymást,és szüleim is a tessékelést illetve a csókolom formát használták.Az idők változnak ,így ez ma már lehet furcsán hatna.