Együtt élő párok, élettársak, házastársak? Ti hogyan tudtatok összeköltözni?

Ő jött hozzánk, mi édesanyámmal egy nagyobb 3 szobás lakásban éltünk. Apa meghalt a növérem külföldre költözött a parjával. Nagyon jó volt, hogy ott éltünk és anya is nagyon megszerette. 4 évig volt így, anya szeretett volna vidékre költözni, mert a rokonai ott éltek és pár éve volt a nyugdijig. Azt terveztük, hogy veszünk ott egy házat és kiadjuk míg anyát nem nyugdíjazzák és abból fizetjük azt a kevést hitelt amit a felvettünk volna.

De megcsalt és így szét mentünk.

Mi 4 év után költöztünk össze úgy, hogy párom szüleinek volt egy 30 négyzetméteres kis háza, ami a nagyié volt, de meghalt. Nem kértek pénzt érte csak azt, hogy tartsuk fenn.

Ha ez nem lenne, szerintem mi is még csak a kuporgatásnál tartanánk, költözés meg sehol nem lenne. Most ott tartunk, hogy 30 négyzetméterre nem vállalunk gyereket. Hosszú történtet, nem ez volt a kérdés, úgyhogy nem fejtem ki bővebben.

Menjetek külföldre.

:D Én vagyok a "te embered". 8 évbe telt. Egyetem első évében jöttünk össze, mindketten a szüleinknél laktunk, egyetem alatt mindketten dolgoztunk, de abból szülői támogatás nélkül nem jött volna ki egy önálló albérlet (szüleink "csak" azzal tudtak támogatni minket, hogy otthon lakhattunk - ezért is nagyon hálásak voltunk, mert elég kaki anyagi helyzet mellett nem fogadtak el pénzt), más párokkal együtt zsúfoltabban éltünk volna, mint otthon.

Egyetem után előbb én találtam állást, majd pont akkor vesztettem el, amikor neki is sikerült elhelyezkednie. 3 évbe tellett, mire mindketten olyan munkahelyet találtunk, ahol hosszabb távon is el tudtuk képzelni magunkat. Ekkor költöztünk bérelt lakásba, majd 2 évre rá sajátba minimális hitellel abból a pénzből, amit az otthonélés mellett félre tudtunk rakni.

Máshogy is csinálhattuk volna. Összeköltözhettünk volna már akkor, amikor csak az egyikünk keresett, de úgy feléltünk volna mindent. Valamit valamiért. Nehéz volt, de a szüleinkkel nem voltak gondok, szívesen látták a páromat és engem is náluk.

Egyébként azóta házasok vagyunk, és van egy kislányunk is.

*4-es vagyok.

bár jól kijöttünk egymás szüleivel, az nem volt opció soha, hogy én odaköltözzek, vagy ő hozzánk. Bármilyen jó is volt a kapcsolat, az nem lett volna (számunkra) egészséges.

le lehet pontozni, de a szo amit keresel az: kulfold!

a legtobb par igy tud sajat labra allni.

de nalunk pl mar nekem volt sajat hazam, 2 ev alatt jott ki az ara, es 20! evesen koltoztem el a szuleimtol... mindez egy szerencsetlen szakiskolaval.

Mi albérletezünk. Egyikünk szülei se tudnak-tudtak segíteni, sem otthon lakással, sem pénzzel, nem örököltünk, csak az van, amit mi magunknak megoldunk. Sajnos így az egyetem végére diákhitelem is lett, mert nem tudtam eleget dolgozni.

Most elsősorban azt fizetjük vissza, mellette lakáskasszán gondolkozunk. Egyelőre nem fér bele sajnos.

De együtt vagyunk, és ez a lényeg. A külföldre költözésre is gondoltunk, de annyira egyikünk se vágyik rá, inkább szakmailag szeretnénk előrébb jutni, az nyilván magasabb jövedelemmel is jár és abból már lehetne építkezni, akár a szó szoros értelmében.

andrysh nevű felhasználónak igaza van. Külföld.

21 évesen mentem Ausztráliába. Úgy volt az elején, hogy csak 1 évre megyek a rokon gyerekre vigyázni amíg a szülők dolgoznak mert bölcsődébe nem szerették volna vinni. Amikor pont a rokon gyerekre nem kellett vigyázni akkor más gyerekekre vigyáztam vagy házaknál takarítottam. Az 1 év letelte után haza jöttem 3 hónapra. Újra vízumot igényeltem és 1 évre ismét kimentem egy Ausztráliában élő Magyar családhoz házvezetőnőnek. Ott ismertem meg a páromat. Ő már Ausztráliában született, de nagyon szépen beszélt Magyarul. 1 év hamar eltelt. Én haza jöttem a páromnak még volt félév az egyetemből Ausztráliában. Ahogy haza jöttem én itthon lakást és autót tudtam venni. A lakást igényemnek megfelelően tudtam átalakítani. Így amikor jött a párom már hozzám költözött. Egyetemre járt 4 évig. Mellette én a végzettségemnek megfelelően dolgoztam. Összeházasodtunk. Megszületett a lányunk jelenleg 2 éves. Most áruljuk a házunkat meg az autót. Mert augusztusban végleg Ausztráliba költözünk.

Szóval ha anno nem jön ez a lehetőség, hogy én a világ másik végén dolgozhatok. Akkor szerintem még a mai napig sem lenne házam. Vagy ha lenne akkor még a hitel törlesztését most is fizetném.

29/N