Miért érzem ezt? Más volt már hasonló helyzetben?
A párom állandóan nyösztet a szex-el. Én pedig már szinte utálom ezt az egészet, komolyan már nem szeretek szeretkezni. Anyira nyúz vele, hogy már gyötrelem számomra az egész. Nincs semmi kedvem hozzá, ezt sokszor ő is érzi. Ha van egy kis szabad percünk, amint a kicsit elviszik a nagyik, már egyből mászik rám. Szinte menekülök előle, nehogy kelljen és legyen rá alkalom. Minden fél órában mondogatja, mennyire akarná, ha a gyerek nincs a közelben már rámveti magát. Nem bírom elviselni. Lehet hogy megutáltatta velem ezzel az állandó nyaggatással?
Régebben szerettem szeretkezni, de most már ha hozzám ér az se jó, legszívesebben ellökném mindig magamtól. Amikor szeretkezünk az jár a fejemben, hogy mikor végzünk már. Ez borzasztó érzés.Szeretem a párom és hiába kérem ne minden egyes gondolata a szex körül forogjon, hanem kedveskedjen, csak bújjon hozzám, ne egyből taperoljon, nem tetszik neki, ő nagyon kíván mindig. Én meg már kényszernek érzem a szeretkezést is. Hogyan tudnék ezen változtatni? Miért nem kívánom? Kb 2 hónapja változtam meg így, máskor jó volt, minden nap szeretkeztünk, de most akár hetekig kibírnám, sőt, egyáltalán nincs rá szükségem, miért? Azért érzem ezt, mert állandóan ez a téma és ezért nem akarom?
Nem tudok válaszolni. Régen nagyon jó volt, imádtam vele szeretkezni, bármit újítottunk, szerettem, most meg egyáltalán semmi sincs, vagyis nem kívánom, egyáltalán soha. Még ha hozzám ér, az se jó, még puszit se szeretek adni neki. Lehet már nem szeretem és ezért idegenkedek? Máskor szerettem, ha megkíván, kicsit kacérkodtam is vele, szexin öltöztem, fehérnemű stb. De most kerülöm, ne is lásson meztelen, nem jó ha hozzámbújik, szinte mindig távolodok. A z orgazmussal nem volt baj sose, kielégít, mindenhogyan. Nem értem magam. Nem hiányzik a szex, pedig minden napos volt régen, most meg...
Sajnálom a férjem, de van hogy elhatározom, na márpedig most majd így meg úgy rendezem, hogy szeretkezünk egy jót, és mire eljönne a pillanat már nem akarom. A hideg kiráz.
Mi a baj velem?
Mintha csak magamról olvasnék. Detto ugyanez. Nekem a gondok ott kezdődtek, hogy szültem. Nem testi gondok voltak, hanem hormonálisak. Eleinte gyulladások, azért nem, utána (szoptatás alatt) nem voltam elég sikamlós, majd jött a fáradtság, kialvatlanság, idegkimerültség. Már az ajtón kopogtatott a válás gondolata, de a férjem kitartó volt, és nem utolsó sorban megértő és türelmes. 3 évig "várt" rám. Úgy hitte marad minden így, de aztán a kisfiam bölis lett, visszamentem dolgozni és ezzel egy időben elkezdtem feltöltődni. Még mindig fáradt vagyok, alvásproblémákkal küszködöm, de ma már ott tartunk, hogy - igaz, elég ritkán - de teljes odaadással szeretem Őt testileg, úgy mint régen.
Szerintem hormonálisan változtál meg valamiért. A legtöbb nő a terhesség alatt, a szoptatás alatt azért nem kívánja a másikat, mert így van bekódolva. Nem rajtunk múlik, ez nem választás kérdése. Ezt a társ vagy megérti, vagy nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!