Ha összeköltözik egy pár, szokás az odaköltözőnek valamiképp kompenzálni a másikat?

Ezért ÍRTAM azt, hogy utána írassák az ingatlan közös névre, így nem csak a lány tulajdona lesz!! Meg AZT is ÍRTAM, hogy ez elég macerás, de ha még olvasni sem tudsz, meg szöveget értelmezni, akkor ez csak a te értelmi színvonaladról árulkodik...

Látszik, hogy TE csak KRITIZÁLNI TUDSZ, és nem pedig MEGOLDÁSOKAT KERESNI / AJÁNLANI, hiszen semmi EREDETI ÖTLETET SEM tettél hozzá...

Ezer bocs hogy nem írtam le mégegyszer:00.11

Nem akarok nagy csalódást okozni, de olvasni is tudok és szöveget értelmezni, épp csak kiemeltem egy részt a válaszodból, amire úgy gondoltam reagálni szerettnék.

Elolvastam a kérdés írójának történetét és az eddigi hozzászólásokat, de nekem más a véleményem, mint a többségnek.

A párod ezek szerint Debrecenből költözött fel a fővárosba, nagy bizonyossággal a közös jövő reményében. Tehát a kérdés az: együtt képzelitek el a jövőt, vagy sem? Mert ha igen, akkor elég szomorú eset, hogy már az összeköltözés előtt a „piszkos anyagiak” közétek állnak…

Én úgy gondolom, hogy lakbért kérhetsz az albérlődtől, de még talán egy barátnőtől is, de attól az embertől, akit szeretsz (mert feltételezem szeretitek egymást) nem. Az más kérdés, hogy úgyis segített volna anyagilag Téged, a rezsibe, bevásárlásba, vagy egyéb jogcímen, nem hiszem, hogy ingyen akarna Nálad lakni.

Ez a kapcsolat – amennyiben már most szóba kerül a Te bevételed, Én bevételem… - lehet nem lesz hosszú életű…

Az én párom albérletben élt, amikor nekem már volt lakásom, azon is volt hitel. Én kértem meg rá, hogy költözzön hozzánk (a nővéremmel éltem ott), hiszen szeretjük egymást és közösen akarunk élni. S semmilyen lakhatási hozzájárulást nem kértem tőle, ettől függetlenül persze mindig gondoskodott róla, hogy kompenzáljon, de a lényeg nem a pénzről szólt! S azóta már házasok vagyunk, vettünk egy közös lakást és átköltöztünk oda, azon is van hitel, és azt már természetesen közösen törlesztjük. Nálunk az anyagiak kapcsán még sosem merült fel vita, veszekedés.

Azt kellene megérteniük az embereknek, hogy bár anyagias világban élünk, az igaz érzelmeket nem forintban mérik! S ez nem „szokás” kérdése, illetve nem vidéktől függ, hanem Tőlünk, hogy megtanuljunk emberi értékekben, s nem csak pénzben gondolkodni. Nekem ez a véleményem.

Szerintem ez a kérdés visszavezethető lenne két embertípusra:

1. Aki ilyen esetben automatikusan - kérés nélkül - BESZÁLL FELESBE mindenbe. Ők a "normálisak".

2. Aki, ilyen probléma felmerülésekor elkezd balhézni, hogy így a pénz, úgy a pénz, meg egy "család vagyunk" vagy "kapcsolatban vagyunk".(ők az ingyenélők, a paraziták, akik akár másokon keresztül is átgázolnak hogy célt érjenek). Bár ezzel nem a hozzászólókat szeretném lehurrogni, csak az ilyen hozzáállású embereket, tudjátok, amikor nem szívesen beszéltek valakivel, akiről eleve tudjátok, hogy elkezd höbörögni...

Szerintem az ilyeneket eleve már akkor kell megbeszélni, mihelyst felmerül - problémaként. Igazából itt senki sem fogja tudni megmondani, hogy mi lenne az optimális megoldás, hisz két olyan emberről van szó, akiket még nem is ismerünk... és azt is hozzá teszem, hogy ez csak rajtatok múlik, hogy milyen beállítottságúak vagytok, hogy ismeritek egymást és hogy mit hoztok magatokkal a gyerekkorból -puttonyként. (gyerekkorba mindent írtak-e a szülők, vagy csak az anya hordta a nadrágot, meg ilyesmi) Szóval több ismeretlenes egyenlet.

Azt hogy majd valamivel kompenzál.... hát nekem ez soha nem jött be, mert még azt sem kaptam vissza amit adtam...(szívesség, pénz, tételsorok...stb) aztán a fejemhez vágták, hogy azt ki kell harcolni (???)... szóval ez a valamivel majd valamikor kompenzál sántít...

Üljetek le, beszéljétek meg, hogy ki mit "dob a közösbe" annak érdekében hogy egy fedél alatt tudjatok lakni. (hisz mindenkinek fel kell áldozni valamit)

- a rezsiköltségbe mennyire hajlandó beszállni,

- kaja

- benzinpénz

- közös költség

- hiteltörlesztés...

Egyébként valamit azért kellene adni, hiszen Neked sem adják oda ingyen a zsemlét, ha boltba mész...nem hiszem hogy szeretne kitartott lenni, másrészről meg hogy neked hogy kényelmesebb, mitől nem fogsz feszengeni, mitől fogsz nyugodtan aludni, hogy mindent feleztek, vagy esetleg bevállalod, hogy "kizsákmányolnak", hiszem a mai világban azért eléggé nehéz kifogni normális pasit... milyen beállítottságú vagy, hagyod a problémákat, vagy ha valamit ki kellene fizetnie és húzza rá a száját, akkor mennyire vagy karakán a sarkadra állni?...stb

Amúgy egy kicsit furcsa, nemde? Én is nő vagyok, de olyan mintha megfordult volna a világ. A nő szüljön, gyereket neveljen, dolgozzon, legyen karrierje, adjon magára, 50 kg-legyen narancsbőr nélkül és még a barátját/férjét is tartsa el... hm....elgondolkodtató...

Kedves Fórumozók!

Szomorúan olvastam a feltett kérdést, és a beérkező válaszokat. Sajnos nem értek egyet a hozzászólások nagy részével. Véleményem szerint minden érmének két oldala van, s itt sem lehet csupán az egyik fél szemszögéből szemlélni a dolgokat. Ha jól értettem, a párod miattad költözött el Debrecenből Budapestre, s minden bizonnyal otthagyta eddigi életét, barátait, munkáját stb. Vagyis áldozatot hozott közös jövőtök érdekében, mely lemondásokkal járt. Feltételezem, a költözés előtt volt arról szó, hogy Budapesten lakhattok majd a Te lakásodban, s elkezdhetitek a közös életeteket. Ha ez így történt, akkor a bérleti díj/ vagy akármilyen más címszó alatt elkért összeg a lakhatásért cserébe felháborító és elszomorító. Akkor tulajdonképpen Te albérlőt keresel, vagy lakótársat, aki havonta leteszi a bérleti díjat az asztalra.

Az együtt élés nem arról szól, hogy ki jár jobban, kinek mennyi pénze marad, hanem arról, hogy a két ember által alkotott közösség (egy egységet alkotva) fennmaradjon, gyarapodjon minden téren. S ha komolyan gondolja két ember, akkor örül a másik sikerének, megtakarításainak, nem pedig irigykedve követelőzik, hogy márpedig ő is költsön többet.

Feltételezem, ha eljutottál az összeköltözés gondolatáig, akkor már ismered a párodat annyira, hogy bízzál, vagy épp ne bízzál abban, hogy kompenzálni fog valahogy a lakhatásért cserébe, legyen az mondjuk nagybevásárlás vagy egyéb kiadás fedezése. Ha tudod, hogy megbízható, s ő is segíteni fog a mindennapi terhek viselésében (szó nélkül), akkor annak semmi értelme sincs, hogy behajtod a havi x ezer forintot. Ez túl direkt, kiábrándító és anyagias. Mindezek mellett számos, egyszerűen nevetséges kérdést generál: Mikortól nem kell lakhatási hozzájárulást fizetnie a párodnak? Eljegyzés után? Házasság után? Gyerekek megszületése után?

Ha ő a lehúzós, link típusú pasikhoz tartozik, akkor pedig nem kell vele összeköltözni.

A hiteledhez pedig annyit, hogy azt Te vállaltad be, a futamidőt, feltételeket stb te döntötted el, s hogy ebbe belevonj valakit, az nem fair. Ugyanis tulajdoni hányada nem lesz a párodnak, így miért kellene fizetnie a hiteled felét. A párod hitele szintén nem tartozik rád, azt ő vállalta be, azt fizesse ő. Ha x év múlva Debrecenbe mennétek vissza, akkor lakhatnátok nála, és természetesen Neked sem kellene fizetni „albérleti hozzájárulást”.

Én sértve érezném magam, ha a szerelmem pénz kérne azért, hogy hozzá költözzek. Az biztos, hogy átértékelném a kapcsolat komolyságát és kilátásainkat. S nem győzöm hangoztatni, hogy be kell segíteni a másiknak, rezsit, kiadásokat közösen kell viselni, DE EZ EGY EGYÜTTÉLÉS, s ha jól értem a leveledet, Te a párja, szerelme vagy, s nem pedig a FŐBÉRLŐJE.