Apa nelkul felnoni, na de hogyan?

A férfiakhoz fűződő kapcsolataidon fog majd ez meglátszani.

Nem biztos, hogy tudsz elsőre zökkenőmentes kapcsolatokat kialakítani és felismerni azokat a a viselkedésmintákat, amiktől tartanod kell.

Nekem 1 éves koromban hunyt el az édesapám, váratlanul, így nem is ismertem. 4 éves voltam, mikor anyu összejött a volt nevelőapámmal. Eleinte szerettem kisgyerekként, ahogy nőttem, kezdtem egyre kevésbé kedvelni, átláttam rajta, plusz volt, hogy anyut ellenem fordította, az önbizalmamat rombolta folyamatosan, kamaszkorban ez különösen jót tett ám... 16 voltam, mikor kiderült, hogy kvázi végig csalta anyut, nem egy nővel, hanem a két kezem nem elég hozzá, hogy megszámoljam. Néhány dologért hálás vagyok neki, mert nélküle másképp történt volna, de ez miatt, meg amiket velem is tett (lelkileg), soha nem tudok megbocsátani neki. Inkább ne lépett volna az életünkbe, lehet másképp növök fel, hiába az "apaminta", mi sem voltunk normális család.

Nehéz lehet, hogy nem keresett, de ha így van, akkor ez őt minősíti, így lehet jobb is... Édesanyádra légy nagyon büszke, megérdemli :)

"Nagyon rossz volt mikor a ballagasi kepeken is peldaul altalanosban mindenkinek anya apa nekem meg nem.. A kozepiskolai ballagas ugyanez lesz..."

Nekem volt apám, velünk is élt, de az egész gyerekkoromat végig itta. Egyetlen egy iskolai ünnepségen, ballagáson, szalagavatón, diplomaosztón nem jelent meg, pedig megtehette volna. Valahol ő miatta volt az is, hogy az esküvőmön se akartam nagy felhajtást. Hiányzott, hogy nekem nincs apám, aki az "oltárhoz" (anyakönyvvezetőhöz) kísérhetne. Volt egy időszak az életemben, amikor nekem is úgy csapódott ez le, hogy 2X-el idősebb férfiakhoz vonzódtam.

Számtalanszor kívántam azt gyerekkoromban, hogy bár ne lenne, mert sokkal nehezebb volt elviselni azt, hogy van és még sincs, mert minden fontosabb neki nálam.

Legjobb barátnőmnek 10 éves korában halt meg az apja, hirtelen. Fellökték egy szórakozóhelyen, még a helyszínen meghalt. Utána hónapokig gyászolt az egész osztály. Nagyon szerették egymást az apjával, mindenük megvolt és rengeteget voltak együtt. Anyjával vannak nézeteltéréseik, de őt is nagyon szereti és jól megvannak együtt. Anyai nagyapja elhagyta a családot még sok-sok évvel ezelőtt. Edzőjéhez (férfi) és egyik közeli barátjukhoz, meg talán apja családjához kötődik nagyon. Viszont edzőjét sajnos el fogja veszíteni. Ja, és nincs nevelőapja, anyjának most ment tönkre egy kapcsolata, de a férfi alig volt velük eddig is. Mellesleg barátnőm nem vonzódik az idősebb férfiakhoz és nagyon jól megvan. Hiányzik neki az apja, néha még ennyi év után is sírdogál miatta. Ő a példaképe továbbra, is, nagyon jó apa és ember volt, szerette mindenki.

Másik legjobb barátnőmet kiskorában elhagyta az apja, azóta nem tud róla az égvilágon semmit. Zűrös volt a kapcsolatuk, egy ideig járt hozzá, de ezek valamiért elmaradtak. Sok-sok lelki sebet okozott neki, ennek sok kivetülése van sajnos. Érzelmileg kicsit labilis és nem tud normálisan kötődni a másik nem tagjaihoz. Van nevelőapja, akit szeret, de nem tekint rá apafiguraként. Remélhetőleg idővel begyógyulnak a sérülései, és minden rendben lesz. Segítek neki, amiben tudok.

Nos... Nekem van egy féltestvérem, aki 14 évvel idősebb nálam, apám lánya. Újabban tartjuk a kapcsolatot, jól megvagyunk és sokmindent mesélt apámról. Többek között verte őt. Nekünk voltak szép pillanataink is, néhanapján foglalkozott velem rendesen, mint egy igazi apa. De főképp magasról tojt arra, hogy családja van. Anyám egyedül tartott el mindhármunkat és ő intézett mindent még akkor is, amikor együtt voltak. Hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy egy szép napon kisétált az ajtón. Folyton a veszekedésüket hallgatva aludtam el a küszöbön, mert odamenni nem mertem, jó nagy balhékat rendeztek. Apámhoz hozzászólni se lehetett, mert rögtön felhúzta magát mindenen. Ivott is (nem tudom mennyit) és nem egyszer emelt rám kezet, amikor anyám nem látta (anyám eléggé anyatigris típus, tuti nekiment volna apámnak, ha megtudja). Mindenesetre voltak hetekig látszó lila foltjaim. Az ígéreteit sose tartotta meg, soha két fűszálat nem tett keresztbe értünk. A kapcsolatuk végén valószínűsítem, hogy csalta is anyámat, de egyértelmű bizonyíték nincs, bár apám elszólta magát párszor. Most új családja van, anyámat lecserélte egy fiatalabbra, akinek van 2 gyereke. Az idősebbik huszonéves, a kisebb 1-2 évvel idősebb csak nálam, jól kijöttünk egymással egy időben, most nem tartjuk nagyon a kapcsolatot. Látványosan kivételez velük amúgy, ami eléggé rosszul esik. Sokszor feltettem a kérdést, hogy mivel érdemeltem ezt ki? Mit rontottam el, hogy egy ilyen apával "áldott meg" a sors? Miben különb az új nője az anyámnál? Mitől jobbak azok a gyerekek, mint mi a nővéremmel? És még sok hasonló. De tartjuk apámmal a kapcsolatot, sajnálatos módon láthatása is van, mert még kiskorú (illetve fiatalkorú) vagyok. Rettenetes volt a válásuk, és az utána következő időszak is, főleg, hogy tisztán emlékszem rá. Jesszus, holnap találkozom vele. Szerencsére elválaszt minket ~200-300 km, de közelebb akar majd költözni elvileg (remélem nem gondolta komolyan). A bíróság úgy határozott, hogy kéthetente a hétvége az övé, meg a sulis szünetek fele. Ehhez képest van, hogy másfél hónapokra felszívódik, aztán hirtelen bejelenti, hogy jön, és leszarja, ha programom lenne. Mondjuk mostanában lehet vele tárgyalni. Már karácsony óta nem láttam amúgy. Családjából csak a velem egykorú unokatesómmal csetelünk néha, rajta kívül (apai ágon ugye) van még 2 unokatesóm (egy idősebb és egy fiatalabb), nagynéném, nagyanyám és unokatesóim apukája. Nagyapám több, mint 2 éve meghalt, pedig ő egész normális volt, szerettem is.

Összefoglalva viszont jól megvagyok így. Apámat nem akarom látni, főleg, mióta legutóbbi nyaraláson nagyon megaláztak az élettársával a gyerekei előtt, meg pár hónapja fogdosott és megjegyzéseket tett (aztán meg cseten irogatott folyton)... De muszáj, mégiscsak az apám. Kéthavonta 2 napot csak túlélek vele, utána nyugi van egy darabig. Eljópofizgatunk együtt, úgy teszünk, mintha minden ok lenne, pedig tudjuk, hogy nagyon nem így van. Még mostanában is rengeteget ordítozott velem, nagyon rosszul esik. Ezenfelül mindenbe beleszól az öltözködésemtől kezdve a továbbtanuláson át a fiúkig, mindenbe. Hozzáteszem, hogy tavaly azt se tudta, hányadikos vagyok. Hajmeresztő ötletei vannak amúgy és mindenbe beleköt. Jobb lenne, ha nem kéne találkoznunk/tartanunk a kapcsolatot, sokszor kívánom ezt magamban. Könnyebb lenne úgy, nem is kicsit. De hát ez van. Barátnőimmel - bár különbözik a helyzetünk - jól megértjük, és támogatjuk egymást. Volt egy depis és szorongós időszakom, de kezdek szép lassan talán túllenni rajta, de nagyon nehéz. Apafigura konkrétan nincs, anyámnak van párja, de ő is messze lakik, párhetente van itt pár napot. Jófej, de több, mint 10 évvel idősebb apámnál, nem is ezért, de sose tekintettem rá apaként (amikor valami publikus helyen valaki külsős véletlen az apámnak nevezte, mindig megsértődtem, de ez már régen volt). Anyai ágon sincs nagyapám, ő már több, mint 25 éve meghalt, tehát sajnos nem ismerhettem. Nagybátyám a példaértékű férfi számomra a családban (meg igazából apámon kívül az egyetlen is). Őt nagyon szeretem, felnézek rá. Ne értsetek félre, ő sem apafigura, de azért példaértékű. Apám sem éppen egy apafigura, rá csak enyhe undorral/utálattal tudok gondolni szinte. Nagybátyám és nagyanyám (anyai) nem lakik nagyon messze, így sokszor találkozunk velük anyámmal. Sokat segítenek nekünk. Anyámra is felnézek, tisztelem, szeretem. Nagyon sokat tett értem és tesz is nap, mint nap. Rossz embert választott, rossz emberrel élt le majd' 20 évet, de nem tudhatta az elején. Sosem hibáztattam a történtek miatt. Nagyon jó anya, bár sokszor különbözik a véleményünk, vannak nézeteltéréseink, de szeretjük egymást.

A komplexusokról annyit, hogy egyelőre nem tapasztaltam magamon ilyet. Nővérem kicsit nehezen boldogul a férfiakkal. Nekem egy rendes kapcsolatom volt eddig, viszont az se tartott sokáig. Elrontottam, eléggé, de voltbarátom sem egyszer hibázott. 1 hónapja és 2 napja szakítottunk. Utána következett a következő sötétebb időszak, de az nem volt olyan durva, mint ami apám miatt volt/van és nem is tartott olyan sokáig (ugyan hiányzik és szeretem is még, de elfogadtam a helyzetet).

Sajnálom, hogy ilyen hosszúra nyúlt, de jól esett végre kiírni magamból. És annyi mindent tudnék még mesélni, hajjaj...

Kérdező, bár különbözik a helyzetünk, azért együtt tudok érezni veled.

L