Apa nelkul felnoni, na de hogyan?
mostohafater se volt soha?
mert nagyon nem mindegy.
2016. febr. 16. 20:49
Hasznos számodra ez a válasz?
Egy időben az idősebb férfiakhoz vonzódtam. Aztán amikor rájöttem, hogy egy negyvenes is lehet agyilag óvodás, meg egy 25 éves is érett és felelősségteljes, akkor megállapodtam a saját korosztályomnál. Mást én nem tapasztaltam magamon.
Ja, meg más lány mondja, hogy apa majd hazavisz, apa segít költözni stb, nekem ilyen nincs, magam kell boldoguljak. Nem zavar.
2016. febr. 16. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
akinek abszolut nincs apamintája, felnőve totál céltalan, főleg ha fiú, nem tudja ki ő, mire képes, miben jó, miben lehet sikeres, nem tudja mi akar lenni amivel pénzt kereshet, java része büntetés végrehajtási intézetekbe járkál ki be...
2016. febr. 16. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
Semmi extra, nem is értem, milyen hatalmas űrről meg lelki sebekről van szó, amikor előkerül a téma. Mivel ugyanúgy nem ismertem apámat, ahogy te, ezért nem is hiányzott. Mitől hiányozna az, aki sose volt? Mintha egy teljes családban felnőtt gyerek hiányolna egy plusz vadidegen személyt a családjába... furi. Szóval nem hinném, hogy bármiben is más az én életem, mint mondjuk a páromé, akinek mindkét szülője megvan, és együtt vannak. Illetve de, kamaszkorában kétszer annyian pofáztak bele a dolgaiba, mint anno nekem. :P xD
2016. febr. 16. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
5/30 A kérdező kommentje:
Anyu ha talalt is valakit, rogton az volt, hogy: ha gyerek van akkor o nem szeretne anyaval jarni stb. Igy anya ezekrol a ferfiakrol lemondott mert en voltam neki a fontos nem az aki engem "nem tur el" mellette. Uh sajnos nem volt.
Szerintem ez miatt anyukáddal szorosabb a kapcsolatod,mit az átlagos embereknek,mert leginkább csak egymásra számíthattatok
2016. febr. 16. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
Szerintem ez csak felfogás kérdése. :)
Az én szüleim is elváltak, habár én mindkettővel laktam, én nem is emlékszem milyen volt mikor együtt voltak. Én mindkettővel nagyon jóba vagyok mondjuk, az én életem így is teljes, de azt sajnos nem tudom milyen lehet úgy, hogy csak az egyik szülő van, az biztos nagyon rossz. Pl van egy barátnőm, akinek a szülei bár együtt vannak, az apja nagyon keveset volt otthon, míg kicsi volt, így idősebb pasikkal jön össze rendszeresen... Gondolom a komplexus.
2016. febr. 16. 20:55
Hasznos számodra ez a válasz?
En is ebben a cipoben jarok annyi kulonbsggel, hogy engem apam felkeresett par eve de csak eszkoznek hasznal,hogy penzt kapjon utanam.
Ugyanolyan teljes eletet elek, igaz nekem van neveloapam, de nem erzek hianyt. Tudatallatt biztos okozott ez serulest, sok fizikai problemam hozza vezetheto vissza.
Igaza van az egyik hozzaszolonak, ne hianyozzon egy idegen az eletedbol.
2016. febr. 16. 20:55
Hasznos számodra ez a válasz?
Biztosan nagyon rossz lehet úgy felnőni, hogy a gyereknek mindig hiányérzete van,mert nincs a családban férfi viselkedés minta. Azonban sok helyen egy anya is képes érzelmileg stabil gyereket felnevelni. Azaz ne kizárólag apádban keresd most a hibát, ebben anyádnak is szerepe van. Ha születésed után hamar elváltak, abban anyádnak is volt valamennyi szerepe. Az, hogy anyád nem talált és/vagy nem keresett maga mellé egy férfit, aki apádként lett volna jelen, abban megint csak anyádnak is van/volt szerepe.
2016. febr. 16. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
10/30 A kérdező kommentje:
Hat nem tudom, engem azert zavar, hogy nem volt velem es megtanitson erre-arra. Nagyon rossz volt mikor a ballagasi kepeken is peldaul altalanosban mindenkinek anya apa nekem meg nem.. A kozepiskolai ballagas ugyanez lesz... Ebben is van valami, hogy akit nem ismersz nem tud hianyozni de nekem azert hianyzik az apaminta. Amugy lany vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
