Szerintetek ez normális?
22 éves vagyok. Majdnem egy éve vagyok együtt a párommal. Alapból nagyon aranyos. De van egy két dolog, amit nehezen viselek.
Ez pedig az hogy nagyon félt. Bár ennek lehetne örülni is, hiszen ez azt jelenti hogy szeret, de nekem meg e miatt fel kéne adnom az egyéniségemből ezt azt.
A múltkor például rámüvöltött, hogy azonnal letenni a széket. először nem tudtam, hogy most mi baja, letettem hát.
Aztán kiderült, hogy az, hogy én ne cipekedjek.
Az is hozzátartozik, hogy egy kis probléma is van a kezemmel, de az orvos is mondta, hogy azért terhelni kell, mert különben elsorvad.
Mondtam neki ezt is, meg azt is, hogy én szeretek munkálkodni, meg ezt azt csinálni, és nekem nagyon rossz, ha nem enged ilyeneket.
De ez nem használ, azt mondja hogy ő megfogadta, ha lesz egy barátnője, arra nagyon fog vigyázni, és ebből nem enged. Szerintetek mit tegyek?
válasza: válasza:majd hozzászoksz...
először nekem is furcsa volt,hogy amig az összex exem tett rá magasról,hogy 40kilós böröndöt ciplek vissza koliba (én 50 kilo vagyok,és 5 kilonál többet nem emelhetnék gerincem miatt),addig párom vagy lejött értem kocsival,vagy ki az állomása tömegközlekedve,és elcipekedett nekem...de egy sima bevásárlásnál is...
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Azért különbség van a "jaj kicsim ne cipeld a széket, tedd le, én átviszem" vagy a "rámüvölt" között...
Nagyon jó addig a dolog, amíg érszreveszi magától, hogy segíthetnek, és segít is, nem külön kell noszogatni. De ha már ennyire beleavatkozik a saját döntéseidbe, azért az rettenetesen fárasztó, ráadásul ilyen üvöltözős módon. nem az anyukád, ráadásul egy anyuka is ritkán csinál ilyet. Legközelebb mi lesz? ráderölteti a sálat, mert szerinte még hideg van, miközben meggyulladsz?
A féltésnek is van egy határa. Addig tart, hogy elmondom a véleményemet, hogy szerintem mi lenne jó abban a helyzetben, de ha a másik úgy dönt, hogy nem, akkor az az ő dolga. Nem börtönben vagyunk. Ha majd ettől mégis baja lesz, és jobban fáj a keze a kérdezőnek, akkor az meg az ő baja lesz.
válasza: válasza:Sziastok!
Pont az az egyik probléma, hogy hiába mondom neki. Mert azt én is megértem, hogy segíteni, kímélni akar. De szépen elmondtam neki, azt hogy mivel én ülőmunkát végezek, kell egy kis fizikai terhelés hogy feltöltődjek, meg hogy jól érezzem magam. Mert ha meg csak egész nap ülök elgémberedek stb.
Meg én egész életemben sportos voltam.
Elmondtam neki azt is, hogy teljesen le gyengülök, ha ezt nem hagyja.
És szerintem nem annyira extrém dolgokat csinálok.
Igaz egy kicsit fiús vagyok.
Hogy miket csinálok?
Szeretek kertészkedni például.
A nehezebb dolgokat mint pl. a krumpliszsákot meghagyom a fiúknak, de én is szeretek kertészkedni, ezért kapálok. Meg a locsolóba felszoktam vinni annyi vizet, amennyit birok.
Vagy a leszedett gyümölcsöt is amennyit birok.
Meg táborozni is szoktam. Ott túrázgatunk.
De ott is csak annyit, amennyi jólesik.
Én szeretem, azt, amikor kellemesen kifáradunk. És utána jót lehet pihenni. Meg este jót alszunk.
A kezemről meg annyit, hogy ott is be szoktam tartani, amit kell. Egy bizonyos mozdulatot nem lehet vele csinálni, amitől kificamodik.
Tehát pl. nem lehet vele tollasozni. Azért én megtanultam a jó kezemmel, és azzal szoktam.
De nem röplabdázok, pedig régen szerettem, de tudom, hogy azt semmiképp se szabad az én kezemmel. Meg nem nehézkedek rá a saját súlyommal. Általában kapaszkodni se szoktam a rossz kezemmel, legalábbis nem úgy, mint az egészségesel. De azt meg megszoktam már, hogy egy kézzel is mindent meg lehet csinálni. Mert van egy ismerősöm, aki az egyik kezét elvesztette a katonaságon, de ő is mindent meg tud csinálni. Ugyanúgy él mint más, és amit ő megtud csinálni, azt én is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!