Meddig "kötitek az ebet a karóhoz"?
Sógornőmmel folyton akadályokba ütközik köztünk a kommunikáció.
Nem tartom magam egy tudálékos embernek, de ha igazam van, szeretem megvédeni az álláspontomat - és általában igazam van, nem azért, mert olyan okos lennék, hanem használom a google-t, mielőtt kinyitom a szájam, ha valamiben nem vagyok biztos. Amennyiben tévedtem, elismerem.
Ő az esetek többségében bődületes butaságokat beszél, ha éppen nem, akkor csak olyan általános dologról van szó, amiben nem egyezik a véleményünk, a napi rutinunk... teljesen mindegy, a vége mindig vita (érdekes, csak vele történik ilyen).
A gond az, hogy nem afféle emelkedett, tudományos, észérvekkel teli vita, hanem részemről higgadt bizonyítás, részéről pedig megállíthatatlan zuhatag, kb. ugyanazt mondja el minden mondatban, vagy direkt a szöges ellentétét annak, amit én állítok, természetesen vérben forgó szemekkel, sértődötten.
Próbálom kerülni az ilyen helyzeteket, de elég egy meggondolatlan szó, és máris kezdődik a játék, kiszállni lehetetlen.
Párszor megpróbáltam ráhagyni, de konkrétan mondta tovább, mintha meg se szólaltam volna :D
Az sem működik, hogy akkor nem mondok semmit, mert a hirtelen témaváltást megint csak ellenségeskedésnek véli, ahogy gyakorlatilag mindent személye elleni "erőszaknak", mindent magára vesz.
Kezdem feladni úgy az egészet, nem lehet két szót higgadtan váltani vele, csak ha tényleg nem mélyülünk el az időjárásnál jobban a társalgásban.
Nektek van ilyen ismerősötök? Valami bevált praktikátok erre? Vagy jobb, ha inkább meg se szólalok?
válasza:
válasza:Anyóséktól kaptunk ajándékba porszívót, hozzá spéci zsákot, ami állatos lakásba való (macskáink vannak). Megyek egyszer hozzájuk, és mondom, hogy milyen jó illata van a zsáknak, mikor porszívózom. Mire sógornőm: nem, nincs semmilyen illata. Nekem is olyan zsákom van.
Szerinted? Mennyire érdemes vitatkozni.
válasza:Az általad kiemelt példában sehol nem látom, hogy ráhagyod.
- Ma krumplis tésztát főzök. (én)
- Én rakott krumplit, azt szoktam pénteken. (Ő)
- A férjem nagyon szereti (a krumplis tésztát), szóval...
- De akkor is rakott krumpli illik péntekre! ...... - És itt elszabadul a pokol! :D
Helyette:
- Ma krumplis tésztát főzök. (én)
- Én rakott krumplit, azt szoktam pénteken. (Ő)
- Az is finom, te hogy szoktad elkészíteni?
Ő ecseteli egy darabig, te bólogatsz, közben csinálod a dolgod, és a végén megjegyzed, hogy legközelebb lehet, hogy kipróbálod. És most bocs, de dolgotok van, és elköszönsz.
Ez már egy játszma a sógornő részéről, aki imád veszekedni és kötekedni, te meg mindig vevő vagy a dologra.
Ha mond valamit, akkor kérdezz vissza, vagy csak mondd azt, hogy jó ötlet, és ne fűzd tovább a szót.
Ha valamit nem tudok, én személy szerint közlöm a másikkal, hogy "ezt nem tudom", és nem állok nekik guglizgatni, hogy bizonyítsam az igazamat.
Ráadásul sokszor akkor is ezt mondom, ha nem akarok a másikkal vitatkozni.
Nekem jóanyám ilyen, igyekszem minél kevesebb időt tölteni vele egy légtérben, hagyom hagy okoskodjon, és nem mondok neki ellent, mert akkor kitör a világháború. Ő is imádja, ha van kivel veszekedni, már a fél utcával örök haragban van.
Vele is illik néha találkozni, de ha nem szükséges, nem látogatom meg.
Gondolom a sógornővel sem vagytok összekötve, ritkítsd a látogatásokat a lehető legjobban, ti meg ne is menjetek, csak ha illik: születésnapot köszönteni, meg hasonlók. Az egy évben egyszer elviselhető, és amit lehet, lépjetek le.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!