A viselkedésünket a párkapcsolatokban "otthonról hozzuk"?
A problémám a következő:
A szüleim elváltak,nagyon sok emlékem van arról,mennyit veszekedtek,másról nincs is. Olyan emlékem nincs,hogy adnak egy puszit egymásnak,hogy vita mentesen nyaraltunk volna,semmi közös program.Főleg arról van,hogy anyu veszekedett apuval,nem fordítva.Szóval semmi olyan "tapasztalatom" nincs,hogy milyen egy igazi,összetartó,szerető család.
Inkább csak folyton azt hallgattam gyerekkoromban,hogy apád hülye,a szüleit szidja,megjegyzéseket tesz rá,mai napig gúnyolódik azon,ha keveset kapok tőlük karácsonyra,mert,h mennyi pénzük van,csak ülnek rajta,és mindig emleget olyan emlékeket,amivel a képembe mondja,hogy az uncsitesómat jobban szerették,szeretik,hogy én semmit nem jelentettem nekik,holott ez nem lenne igaz,ha nem tiltott volna el tőlük gyerekkoromban,mert apu sose vihetett egy ideig hozzájuk...
Valószínű emiatt sem tudok őket annyira szeretni,mert nem igazán van emlékem velük,néha meglátogatom őket,de nincs az a nagy ragaszkodás..
Édesanyámnak lett egy másik párkapcsolata, elég hosszú idő után,de a helyzet itt is ugyanaz.Állandó veszekedések,szakítások,kibékülések,mindig csak panaszkodik róla,szidja,ezért nem is értem miért nem hagyja ott,ha ennyire rossz neki vele,ugyanúgy az anyját szidja..
Azt vettem észre,így a 2. komoly kapcsolatomban,hogy teljesen olyan vagyok,mint anyukám.
1.Állandóan keresem a hibákat,hogy mi miért nem jó (néha csak magamban,néha hangot adok neki)
2.Zavar a párom munkaköre (gyerekkoromban,ha tetszett valaki,első kérdése az volt,melyik iskolába jár,mit dolgoznak a szülei,jó tanuló volt-e,tehát éreztette velem,hogy e felé húzzak), anyu szereti őt,én is,de most már ez nem mérvadó számára,de én magamból ezt nem tudom kiűzni,tényleg baromira zavar,hogy semmi életcélja,feljebb jutási vágya nincs,hogy képezze magát annak ellenére,hogy szeretem őt
3.Nem tudok bocsánatot kérni.Játszom a sértődöttet,holott belül érzem,hogy igen,menni kell bocsánatot kérni,megbeszélni,de egyszerűen nem bírom megtenni a lépést,személyesen.Írásban megy egyedül..Anyu se kért se tőlem,se aputól,se a jelenlegi párjától bocsánatot.
4.Nem tudom a családját elfogadni.Vagyis nem elfogadni,hanem úgy őszintén szeretni.Anyu se szerette apu apját,én meg a testvérével vagyok úgy,hogy állandóan lehúzza a párom,okosabbnak érzi magát nála,mindig csak neki lehet igaza,csak az a jó amit ő mond,rossz irányba viszi a párom (szerinte gáz tanulni),és ez nekem nagyon nem tetszik.A szüleivel semmi bajom,de egyszerűen nem érzem azt a szeretetet,amit kéne,inkáb közömbösek,semlegesek,pedig ők szeretnek,és nagyon rossz érzés
5.Nem tudok romantikus lenni.Meglepiket szoktam szervezni,de egyszerűen nem tudok csöpögni.Szexbe sem tudok romantikus lenni,sosem szeretkezünk. Összebújunk és mondom,hogy szeretem,de ezen kívül én képtelen vagyok bármiféle érzelmes beszélgetésre...
6.A problémákról sem tudok beszélni és nem tudok a másik fejével gondolkodni.Anyu is olyan volt,hogy csak neki van igaza,az ő oldala az,ami számít,és vele sem lehet semmit megbeszélni,mert felkapja a vizet mindenen,hamar,és pont ilyen vagyok én is.
Pont azt látom magamban,amit anyuba,és nagyon utálom,de egyszerűen nem tudok ellene tenni,mert,ha jön egy szituáció nem gondolkodok,hogy hahó,nem így kéne,csak utólag.
Most is volt egy olyan,hogy anya felhívott telefonon,hogy a párom anyukája letörölt engem a facebookjáról,észrevettem-e,és mondtam,hogy nem,nem törölt le,csak be van állítva,hogy az én ismerőseimet csak én látom,így engem nem dob ki nála közös ismerősnek neki,a mai napig ismerősöm,és a hangjából éreztem azt,hogy mintha azt várta volna,hogy én legyek vele rosszba,vagy nem tudom,de eszembe nem jutna a lányomat ilyennel traktálni,mégha igaz is lenne,mert nem az én dolgom és nem okozok a gyerekemnek adott esetben rossz kedvet vele,mert szerintem mindenki igyekszik jóba lenni az anyósával,nem az ellenségeskedést,haragot választaná,főleg,ha nincs is ok rá.
Pszichológus tud a problémámon segíteni?
Hogy kinőjjek ebből a szerepből és olyan legyek,amilyen lenni akarok,de egyedül nem megy?
Én tudom,hogy nem vagyok ilyen,és érzem is legbelül,de a viselkedésemmel sosem azt mutatom,amit valójában érzek,gondolok...
És ezekhez hozzájárul az,hogyha én hibázok is,nem tudok kezdeményezni beszélgetést,inkább megvárom,míg a párom keres,holott tudom az eszemmel,hogy ezt meg kell beszélnünk,nem várhatom mindig tőle,hogy utánam rohangáljon,főleg,ha nem ő a hibás,de valamiért képtelen vagyok nyitni.. Mert anyutól is mindig azt hallgattam,majd keres,ha akar,ő nem keresi a párját..
Nem akarom tényleg rá fogni,ezért is kérdeztem meg,hogy vajon ez lehet-e az oka annak,amiért ilyen vagyok.
Pláne,hogy az eszemmel tudom,hogy semmi se jó,amit csinálok,de a változtatásra képtelen vagyok..
válasza:Az otthonról hozott minta mindenképpen nyomát hagyja az életünkön, de az már rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle.
Nekem például szintén elég rossz példa volt előttem, alig vártam, hogy elkerüljek otthonról. De az én párkapcsolatomban ez fordítva jött elő, mert tudtam, hogy amit otthon láttam, na pont azt nem akarom csinálni.
Szerintem egészséges önképpel, nyitottsággal magunkat is tudjuk képezni, könyvek tömkelege szól erről, de az is biztos, hogy pszichológus is segíthet. Én mindenképpen elmennék egyhez, csodát tudnak művelni már annyival is, hogy megtanítanak más szemszögből nézni a dolgokat a múltadban.
Ha benned ez ennyire nyomot hagy, akkor mindenképpen érdemes lenne segítséget kérned a feldolgozáshoz.
válasza:A legnagyobb lépést már megtetted azzal, hogy beláttad, a viselkedésedet a rossz minta szerint alakítod.
Szakember ezen tud segíteni, ha kellően motivált vagy. Nyugodtan jelentkezz egy terápiára, ha nem szeretnéd anyukád mintájára leélni az életedet. Biztosan nem fog menni két hónap alatt a változás, de ha tényleg szeretnéd, tudnak benne segíteni.
válasza:A párkapcsoltban való viselkedést részben az otthon látott minta, részben meg a te elhatározásod, hozzáállásod határozza meg.
Ha neked ennyire nem sikerül kilépni a látott minta hatása alól, akkor érdemes pszichológust keresni, de csak olyat, aki nem kezd gyógyszereket javasolni, hanem viselkedésterápiával, illetve a problémák átbeszélésévbel segít neked ezen változtatni. (Ugyanis a pszichológus csak tanácsokat ad, a megvalósítás a te dolgod.)
Emellett szerintem jó lenne anyáddal a kapcsolattartást minimalizálni, és a magánéletedröl nem sokat beszélni vele.
válasza:A kérdésedben felsorolt probemák nem feltétle azok mind.
"1.Állandóan keresem a hibákat,hogy mi miért nem jó"
EZ gond, ezen tényleg kellene változtatni, mert ezzel a másikat nagyon lehúzhatod.
"2. tényleg baromira zavar,hogy semmi életcélja,feljebb jutási vágya nincs,hogy képezze magát annak ellenére,hogy szeretem őt"
Ebben a kérdésben NEM benned van a hiba, ilyen emberrel értelmetlen együtt lenni, ez egy élösködöre jellemzö. Ezen NEKI kellene vßaltoztatni, ha valamennyire is veled akarna maradni hosszabb távon és nemcsak kihasználni.
"3. Nem tudok bocsánatot kérni.Írásban megy egyedül."
Itt már meg is van a megoldás - ha szóban nem megy, akkor tedd meg írásban! Az is sokat segít a probléma megoldásában.
"4. én meg a testvérével vagyok úgy,hogy állandóan lehúzza a párom, ,rossz irányba viszi a párom (szerinte gáz tanulni)"
Ez megint olyan dolog, hoyg ebben NEKED van igazad, és ez nem a családjával szemberni ellenérzés, hanem a józan ész szava. Ha egy ilyen emberbnek komoly befolyás van a párodra, akkor jogos, hoyg nem teszik neked és megpróbálsz valamit tenni ez ellen.
"5. Szexbe sem tudok romantikus lenni,sosem szeretkezünk."
EZT valahogy nem értem - most VAN sezx vagy nincs? A két kijelentésed ellentmond egymásnak.
"6.A problémákról sem tudok beszélni és nem tudok a másik fejével gondolkodni."
EZEN kellene dolgoznod, a problémákról KELL beszélni, viszont nem kell a másik fejével gondolkodni, csak átgondolni, hogy ö mit is mond/akar.
Szerintem érdemes lenne egy JÓ pszichológust felkeresni, de a problémák egy része nem CSAK a rossz minta miatt az, hanem tényleg a másik fél nem úgy viselkedik, ahogy egy normális kapcsolatban kellene.
válasza:Utolsó! Gondolom szex van, de a szex és szeretkezés két külön dolog :)
A család mindenképp rányomja a bélyegét az életedre, az más kérdés, hogy felismered-e, tudsz és akarsz-e ezen változtatni, mert ettől függ, hogy a bélyeg pozitív vagy negatív lesz-e. Nem feltétlen kell pszichológushoz menned, önmagadat is tudod fejleszteni könyvekből, én is ezt tettem, ezen kívül összeírhatod azokat a gondokat, amiket felismerték és magadtól is megpróbálhatsz ezeken változtatni, de ezt te érzed, hogy mennyire súlyos, kell e pszichológus.
Viszont fontos, hogy ne fogj mindent a családi példára. Pl. Írtad hogy a párodat lehúzza a testvére, illetve ő maga sem akar többet elérni, pedig lenne rá lehetősége. Itt nem veled van a baj, hanem vele,én az ilyen embereket eleve kerülöm.
Másik pl. Hogy nálunk is anyukám folyton szidta\szídja a mamámat, kb. Ugyanaz a helyzet, mint nálatok. Mindig azzal jön, hogy én kevesebbet kapok az unokatesóim persze többet , pedig a gon ott kezdődik, hogy sose engedett hozzá ha apukám elvitt akkor lecseszte, hogy hogy mert odavinni, szóval érthető, hogy azoknak ad többet, akik jobban kötődnek hozzá, na meg úgy nehéz lett volna bármit is adnia, hogy egy évben 2-3szor lát pedig 20 percre lakik.
A jelenlegi párom anyját én sem bírom a természete miatt, persze lehetne arra fogni, hogy anyukám miatt van ez, de nem! Szerencsére az előző páromnak volt egy mpstohaanyja is, az igazival és a mostohával is jó volt a kapcsolatom, szóval nem minden esetben veled van baj de a pszichológus ezt segíthet felismerni.
válasza: válasza:Ez nem ilyen egyszerű. Van, aki már nagyon korán lerúgja a szüleit, és könyvek hősei, nagynénik, nagybácsik, tanárok után néz példaképeket keresve.
A családi mintázat kétségtelenül hat a gyerekre, de azt át lehet írni, és igen, pl. pszichológus vagy pszichiáter segítségével.
válasza:Nálam is ez a helyzet. Talán még óvodáskoromból van 1-2 olyan emlékem, milyen egy normális család. És én sem úgy viselkedek egy kapcsolatban, ahogy a normális emberek. Mindenben a hibát keresem, mindig azt nézem, hogy mikor vagyok átverve. És még egy évek óta tartó kapcsolatban sem tudtam magam elkötelezni annyira, hogy összeköltözzünk. Mindig hagyok egy menekülési lehetőséget. Nem tudom olyannak mutatni magam, amilyen tényleg vagyok, de közben folyamatosan azon problémázok, hogy ez nem én vagyok, én nem ilyen vagyok.
Megváltozni? Nekem nem sikerült. Remélem te nagyobb sikerrel jársz. Én már ott tartok, hogy nem lesz gyerekem, mert nem akarom, hogy ő is ilyen legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!