Anyósékhoz költözni. Vélemények?

Nézd, egyetemista vagy, mégsem tanultad meg, hogy a központozás UTÁN szünetet hagyunk. Úgy, mint én, látod?

Ez nem ám csak üres fikázás, hibakeresés, ennek a lélektani jelentése pontosan az, amiről szól: szünet, levegővétel magadnak és levegővételi lehetőség a másiknak. Nem telepszel rá, hagyod élni, ahogyan ő is téged.

Ha ezt megérted, akkor azt is megérted, hogy miért mondom: anyós (aki még nem is anyósod!) vagy após nyakára SOHA!

nem, nem kiforgatás!!

na várj, akkor ha koltoznél is, akkor az egy év mulva lenne? De akkor már lesz elvileg munkád is, a barátodnak is, akkor meg mit keresnétek a szuloknél??

nem hergelni akarlak, de még most sem értem.

Aki nettó 400-as bevétel mellett képes a szülőkhöz beköltözni, hogy spóroljon pár forintot, az hülye.

(Írja hogy 60-at így is leadnának + élelmiszer = ebből kijönne a bérelt lakás is).

Hozzánk a barátom költözött oda szeptemberben. Átmeneti megoldásként indult. Szüleim úgy állították be, hogy teljesen elkülönülve élhetünk, ők nem szólnak bele semmibe.

Ehhez képest egyre jobban megromlott velük a kapcsolatom, volt hogy szó nélkül vettek ki kaját a hűtőnkből, folyamatosan szívességeket kértek, akárhányszor elmentünk otthonról, jött az üzenet, hogy ezt meg azt hozzatok a boltból, közben meg folyamatosan kaptam az osztást, hogy a barátom mennyire nem illik hozzám, stb. De arra azért jó volt, hogy hurcolássza őket, meg bevásároljunk nekik stb. Eleinte barátom szimpatizált velük, de az ilyen "kihasználós" húzásaik miatt ez megváltozott. Azt még hozzátenném, hogy havi 50ezret kértek azért, hogy ott lakjunk. Amit kicsit sokallottam, hiszen az természetes, hogy a rezsibe beszállok (25000 Ft), de bérleti díjat miért fizessek a saját szüleimnek? Ismerőseim is csak néztek, amikor mondtam nekik. Mondjuk ők úgy gondolják, hogy a gyerek dolga támogatni a szülőt, amikor hazajöttem külföldről 4 hónap után, első találkozásunk arról szólt, hogy adjak 100ezret, és ez még vagy 2szer megismétlődött.

Januárig bírtuk, most már albérletben vagyunk, ugyanennyi pénzért. A szüleimmel tartom a kapcsolatot, de mindenkinek egyszerűbb így. Persze ez egy szélsőséges példa, nem mindenkinek ilyenek a szülei, csak azért írtam le, hogy nekem rossz tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban :)

Nem olvastam el a válaszokat, csak a néhány elsőt. A kérdés nálunk roppant aktuális, és még rosszabb helyzetben is vagyunk, mert én 40, a férjem 45 éves, és első babánkat várjuk áprilisra.

Viszont borzasztóan elszálltak a bérleti díjak, és már nem tudnánk félretenni.

Így megyünk anyámékhoz (szombaton költözünk) a felső szintre. Rengeteget vergődtünk rajta, gondolhatod, már több mint 2 évtizede külön élek tőlük. Jobb szerettem volna magunkhoz hazavinni a babát, akár egy albérletbe, mint oda. Plusz, nem vagyok túl szociális sem. Viszont abban bízunk, hogy 2-3 év alatt annyit tudunk félretenni, amiből felvehetünk hitelt (!), hogy végre sajátunk legyen.

Azt beszéltük, ha nagyon gáz, akkor megint albérlet. Amit ki tudnánk fizetni, hangsúlyozom, de nem tudnánk félrerakni.

Szóval valamit valamiért. Bár a szüleim rendkívül jó fejek, biztos nem lesz könnyű, de hát ők is áldozatot hoznak, nemcsak mi.

Kipróbáljátok, ha nem megy, odébb álltok.