Anyósékhoz költözni. Vélemények?

Semmi èrtelme. Nem lehettek önmagatok ès felszabadultak...

Ráadásul a nők fèltèkenysège más típusú mint a fèrfiakè... Semmit nem tudsz majd jól csinálni. Az anyós előbb-utóbb belèd áll akkor a kedvesed vagy kiáll èrted az anyjával szemben , de akkor neked vèged mert anyós azt fogja èrezni, hogy elmartad az ő drága jó fiát ès összeugrasztottad őket... Vagy az anyja mellè áll, ès akkor azt èrzed, hogy nem is igazi fèrfi csak egy puhány...

Első összeköltözés és rögtön az anyósjelölthöz? Halált jelenthet magára a kapcsolatra is, nem csak az anyós-meny viszonyra.

Annak idején nekünk se lett volna máshova menni, mint a párom szüleihez (akikkel én is jól kijövök és szintén nagy ház), de inkább kivártunk. Nem 4 évet, hanem sokkal többet (egyetem legelején jöttünk össze). Nem volt könnyű, de megérte.

Egyetértek azokkal, akik azt mondják, egy próbát megér, max. ha nem sikerül, vissza az egész. Nem kötelező ott lakni 2 évig akkor is, ha pokol :D

S akárki akármit is mond, igenis vannak olyan anyósok, akikkel simán együtt lehet élni.

S baromira önmagam és felszabadult voltam, amikor szobában vagy fél szobában laktam kezdő programozóként, vadidegennel együtt... De anyagilag muszáj volt s éppenséggel ki lehetett bírni. Anyósnál sokkal jobb volt. Takarítani mondjuk eszembe se jutott, nagyon messzire jártam dolgozni (napi jópár óra utazás és gyaloglás), kvázi csak aludtam ott. Amúgysem vagyok jó benne, ő pedig takarítónő. Mosogatni azért szoktam, azt jobban szeretem. De tényleg röviden laktam ott, csak 3 hónapig. De erről már regéltem egyszer.

Elég jó emberismeretem van ahhoz, hogy rég tudjam, hogy nem lesznek soha olyan húzásai, mint amiket itt írtak. Aki nem bunkó, az nem bunkó együttlakva sem.

18,

túlzott kedvességgel és gondoskodással (amit nem igényelsz) is "meg lehet fojtani valakit". Nem kell ahhoz bunkónak lenni valakinek, hogy ne lehessen vele együtt lakni.

Nézd, én nagyon naivnak látlak téged ebben a helyzetben, és tényleg ne bunkó akarok lenni, mert nem tetsző választ fogok írni.

Jól írta itt valaki előttem, teljesen más az, ha valakivel találkozol heti pár napot, vagy együttalvásnál együtt mosogattok el, majd a vasárnapi ebédhez segítesz neki feldarabolni a húst. Így nem nehéz jóban, így nagyjából (a szélsőséges anyósokat kivéve) bárkivel jóban lehet lenni. Viszont odaköltözni nem kell. Egyrészt soha nem fogod magad otthon érezni náluk, és ezalatt nem azt értem, hogy nem fogod jól érezni magad, hanem hogy te is észre fogod venni, hogy kényelmetlen belemászni valakinek ennyire az intim szférájába. Pl. szennyes jutott most eszembe vagy a mosás. Majd apósjelölt jégeralsóid fogod teregetni anyósjelölt bugyijaival együtt vagy majd egy idő után veszekedtek azon, hogy miért mostok külön, mikor az sokkal több vizet fogyaszt, és ha már nem mostok külön, akkor igazán teregesd ezt ki... Ez most csak egy kitalált példa, de ebből is látszik, hogy az együttélés során ilyen problémák lehetnek, amikkel neked nem egy idegen párral kellene "megvívnod", hanem csak a sajátoddal.

Arról nem is beszélve, hogy még tanulsz. Miből fizetnél bele a költségekbe? Mert ha van még mellékállásod is, az nem 20-30 ezer lesz, amivel egy ember megdobja a kaja költséget, meg minden mást összesen...

Mondjuk én ezt a szülőkkel való összeköltözést soha nem értettem. Igény lehet rá, persze, de ettől lehetőség még nem mindig, és akik így beköltöznek szülőkhöz azokról nekem inkább az jön le, hogy ők felnőttek akarnak lenni, de még igazából gyerekek, hiszen nem tudták maguknak megteremteni a saját életteret, és ezért haza kellett menni anyuhoz.

Szóval, szerintem akkor költözzetek el, ha már ti is megtehetitek, amit mellesleg nem értek miért ne tehetnétek meg. Párodnak 200 nettó, plusz ha anyóséknál fizetni szeretnél, akkor neked is van bevételed, szóval 230-40 nettóból azért már fent lehet magad tartani ebben az országban. Családok élnek ennyiből, nem két ember. Ahogy látom júniusban lesz már fizuja a párodnak, addig meg lehet jó áru albérletet keresni, és elkezdi saját életet élni. Az az összeköltözés, amire igényed van.