Anyósékhoz költözni. Vélemények?

Nem. Miért?

1. óriási próbatétel egy kapcsolatban az összeköltözés. Nem szerencsés ezt pont anyósnál kipróbálni. (és nem, nem, ne hidd azt, hogy ismered a párod, hiszen minden hétvégét együtt töltötök, az nem ugyanaz, mint együtt vezetni egy háztartást, elviselni egymás nyűgjét...)

2. semmit nem írtál arról, hogyan oszlanának meg az anyagi terhek, pedig ez az egyik legfontosabb egy összeköltözésnél!

3. nem értem, miért kell mindenáron saját lakás! Az ember teljesen elveszti a mobilitását, tipikus magyar sajátosság.

4. azért azon elgondolkoznék, hogy a párodnak hogy-hogy eszébe se jut az albérlet, egyből anyukánál akar veled összeköltözni....

SOHA!!!!

Anyuéknál laktunk 1 évig, mielőtt meglett az államvizsgám, és elkezdtem dolgozni. Amint lett állásom, költöztünk.

Nem volt jó nekem sem, pedig a saját szüleimről van szó.

Részletezni nem szeretném.

Az a nagyon jó viszony 2 év alatt úgy el tud romlani a napi szintű apró kis dolgok miatt, hogy menekülni fogtok onnét. Hidd el, teljesen más, ha egy hetet náluk töltesz, vagy ha folyamatosan ott laksz.

A legtöbb esetben nem jól sül el, mert az anyós meg a meny közt egyfajta vetélkedö kezdödik, amiböl nem lehet jól kijönni.

De ha az anyós értelmes nö, meg te is az vagy, akkor elöre meg lehet beszélni, hogy két külön háztartásban éltek: azaz te fözöl a párodra, az anyós meg a férjére, a ti részeteket te tartod rendben, az övéket az anyós, természetesen a kaja/tisztasági cuccokat is külön venni és külön tartani. Persze ehhez az is kell, hogy valamennyi lehetöség legyen erre - legalább is külön konyaszekrény, stb.

A másik kritikus pont a két pár magánélete - az anyósék szobájába csak kopogtatás után menni be, persze rájuk az vonatkozik, hogy ök meg hozzátok nem mennek be csak úgy.

Ha az anyós meg te is ezt be tudjatok tartani, akkor lehet nyugodt együttélés belöle. MI ezt több, mint 10 évig csináltuk és müködött. De ehhez szükséges volt mindkét részrlö megfelelö érettség és pozitiv hozzáállás.

Nálunk eleinte vitatéma volt a konyha hét végén, mert mindketten akkor nagyobb fözést akartunk tartani és az idöben sem igazán fért bele, meg egy tüzhelyen egyszerre két vasárnapi ebéd nehezen ment. Aztán egy beszélgetés után (anyó meg én kettesben) megegyeztünk, hogy a hétvégén felváltva "meghívjuk" egymást, azaz hol egyikünk, hol a másik fözött.

Szóval müködhet, ha mindkét félben megvan az akarat és a kompromisszumképesség, nem pedig a saját "igazsága" a fontos.

Azt kifelejtettem az előbb, hogy anyukámék is mindig mindennel csak a javamat akarták.

Az az egészséges, ha az ember ennyi idősen próbál leválni a szüleiről, és ez sokszor a szülő miatt a legnehezebb. Nem gondolom, hogy ez az együttélés annyira egészséges lenne.

Pont az lenne a lényeg, hogy megtudjátok, megy-e az együttélés, össze tudjátok-e hangolni a saját igényeiteket, szabályaitokat, de ez anyósodéknál pont nem fog kiderülni. Ott nem tudtok közös szabályokat kialakítani, ott alkalmazkodnotok kell.

Ne.

Mi egyutt élünk anyossal. Konkrétan ő el nálunk. Nem jó. Nagyon nem. Konkrétan megbetegit az, hogy soha nem vagyunk egyedül, állandóan ott van, semmit nem lehet csinálni nélküle, mindenről tud, mindenbe beleszol, mert "segíteni szeretne".

Egyetlen esetet tudok elképzelni, hogy esetleg odaköltöznék. Ha az általad említett nagy ház azt jelenti, hogy az emelet külön bejárattal rendelkezik és ott is van minden: gépesített konyha, fürdőszoba mosógéppel, szobák. De még az is a necces kategória.

Ha ez nem áll fenn, nem költöznék semmiképpen. Az albérlet persze lehet, hogy drága a környéketeken, de tudod, a szakítás és az állandó idegeskedés is drága. sőt, a háztartási és egyéb túlkompenzálás is, amit majd csinálni fogsz, mert "keveset" fizetsz azért, hogy ott laksz és szégyellni fogod magad.

Nem lehet mindent pénzben kifejezni!

28N

A ma 11:17-es vagyok. Aki lepontozta a válaszomat 0 %-ra, az meg tudná indolkolni, miért? Leirtam a saját tapasztalatomat, azaz HASZNOS információt adtam a kérdezönek. Aki ezzel nem ért egyet, az magánügye, de emiatt lenullázni nem jogos!

Szóval várom az indoklást - ha ugyanis valaki szerint jogos a lepontozás, akkor abban legyen már annyi gerinc, hogy el is mondja, miért!

Ne! Mi is ott lakunk, de csak átmenetileg. Most nézünk házat, pénz megvan rá.(külföldrõl jöttünk haza) Szeretem anyósom, de nem jó együtt élni. Arany ember, de tele van jó szándékkal, ami bosszantó egy idõ után..mindenrõl tud és mindenrõl van véleménye és hiába igaza van, nem kértük a tanácsát.pl. minek még fodrászhoz menni a férjemnek, még nem olyan hosszú a haja. Igaz, de 1)a férjem menni szeretne

2) nem tetszik neki a mostani hajhossza, hiába jó szerintem is

3)felnõtt ember, nem kért véleményt

4)van rá pénz

És ez csak apróság, de napi szinten ezer ilyen és megbolondulsz. Ha külön emeleten lennénk(sajna egyszintes ház), külön konyhával, jobb lenne, de már az albin gondolkodunk.

Meg lehet próbálni, de szerintem nem fog jól elsülni. Én is 23 éves vagyok, a párommal csak hétvégente találkozunk, én a kezdetektől nem bírom az anyját, mert egy hárpia, ő 1-2 óra alatt is meg tudja magyarázni az embernek, hogy minden úgy van, ahogy ő gondol, mindent meg tud kritizálni, stb., ezért én sosem költöznék hozzá. Korábban volt olyan barátom, akinek a szüleivel jó volt a kapcsolatom, sőt az anyukája magától ajánlotta fel, hogy majd nyugodtan hozzájuk költözhetek, de én éreztem, hogy akkor megromlana a viszony.

A jelenlegi párommal 3 éve vagyunk együtt, ő 25 éves, én 23, én is még egyetemre járok, mellette ugyan dolgozom de nem keresek valami sokat, nettó 50-60 ezer, sajnos a suli mellett ennyit lehet csak.

Én jövő januárban végzek, mi már a kapcsolatunk első fél évétől tervezzük, hogy össze kellene költözni, de inkább kivárunk, minthogy bármelyikünk szüleinél kelljen lakni. Kettesben sokkal jobb, nem szól bele egy harmadik fél a dolgaidba, nem lát bele az életedbe, persze kinek mire van igénye...

A szüleim példája erre igen jó: ők is saját lakást akartak, de nem volt rá pénzük, ezért míg "gyűjtögettek" pár évre apukám anyukájához költöztek (a papám korán meghalt), korábban jó volt a kapcsolatuk, ezért is merték ezt bevállalni, de a főzés, mosás, wc, illetve fürdő elfoglalása, takarítás, mi kinek a kajája örökös gondot okozott, azóta nem bírják egymást, folyton egymás háta mögött kibeszélik a másikat. Persze amint lehetett elköltöztek tőle messze, mondván, hogy minél messzebb van annál jobb, de ráment a kapcsolatuk.

Ugye tudjátok, hogy ez együttélés csődje nem az anyós hibája, hanem mindkét félé?

Mi azért költöztünk hozzá, mert apósom beteg lett, én gyesen voltam, albérletben éltünk. Anyósnak nyugdíj előtt nagyon rosszul jött volna, ha ápolásira megy.

apósom egy évet élt, mi meg hosszas megfontolás után maradtunk. Most már 18 éve. ÉS nincs vita, nincs balhé, az elején megbeszéltük, kinek mi a dolga, ki mit fizet, stb. Értelmes felek közt ez nem jelent gondot.