Magamhoz vegyem-e a testvéremet vagy sem?

Apai oldalról van egy féltestvérem, ő 8 éves, én 30 leszek nem sokára. Apám meghalt, a tesómat a tőlem nem sokkal idősebb anyja neveli, aki alkoholista és mentálisan beteg, nem tudja ellátni a gyereket.

A tesómat nagyon szeretem, rengeteg ajándékot küldök neki (pénzt nem, mert az az anyja elinná) és a Skype-on keresztül mindennap tanulok vele 1 órát esténként.

Nincsen más közelebbi rokona, csak egy anyai nagymamája, aki beteg. A nagymama felhívott tegnap, hogy a gyámügy el akarja venni az anyjától a tesómat, mert nem látja el rendesen, az iskolai teljesítménye alapján valószínűleg majd évet kell ismételnie. Ez a nagymama sajnos nem tudja magához venni, ám a gyámügy engem fog felkeresni hamarosan, hogy megkérdezzék, vállalom-e a testvérem nevelését vagy sem.

Több nagy probléma is van. Németországban élek és a karrierem most lendülne föl. A párom eléggé jómódú, a ő dán, a családja nagyon nehezen fogadott el (most már szeretnek), azonban ő nem igazán szeretne most egy "nem saját" gyereket.

Anyukám kifejezetten utálta apámat és az sem nagyon tetszik neki, hogy egy félig roma nőnek csinált gyereket. Attól fél, hogy a tesómból "előtör" a vére, ha magamhoz veszem, akkor nem fogok vele bírni. Az anyja visszaeső bűnöző.

Mit tegyek? Nekem semmi kedvem hazaköltözni nyomorogni és nézni a magyar emberek bús pofáját, a páromat sem szeretném elhagyni, viszont az se megy, hogy a testvéremet intézetbe dugják, ahol nagy eséllyel elkallódik.

Milyen megoldást javasoltok?