Hogyan változtassak az érzéseim kimutatásán?
kicsi korom óta nagyon szégyenlős vagyok.se szüleimnek,se tesómak nem mondtam hogy "szeretlek" én csak néha adok nekik puszit,habár szüleim mindig adnak és ennek örülök is.egyáltalán nem arról van szó,hogy én nemszeretem őket,NEM.nagyon is szeretem,csak félek kimutatni az érzéseimet.most egyik napról a másikra hogy változtassak?anyukámmal nemszoktam megbeszélni a dolgaimat,csak van mikor úgy rámjön a mondhatnék,és akkor mondok mindent.örül is ennek.segítsetek valami normális tanácsokkal kérlek.
egy tizenöt éves lány.
Nem is szavakkal kell kezdened a közeledést, hanem tettekkel pl. Megterítesz, főzöl egy kávét, viszel egy szelet csokit.Elkíséred vásárolni, ott lehet még csak dumálni, miközben cipeled a szatyrot.
Valaki mondta, hogy mindig úgy kell élni, mint ha ez a nap az utolsó is lehetne. S ne azon kelljen sopánkodni, hogy nem is mondtam neki egyszer sem, hogy szeretem. Na ez még messze van. Én sem szeretem a nyálas szöveget, de azt hiszem a tetteim elmondják helyettem, hogy mennyire szeretem a "szeretteimet"Olvasgatva itt, megdöbbenek, hogy mennyi iatal mondja, hogy nem merem megkérdezni anyukámat, hogy mondjam meg neki...Nekem ez furi, hogy alakulhatott ez így? A világ legtermészetesebb dolga kellene hogy legyen, hogy anya és lánya végkimerülésig tudjon beszélgetni mindenről. Na jó, majdnem mindenről. Hagyni kell a barátnőnek, barátnak is valami kis titkot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!