Mit tegyek? Már nagyon unom!

Én is csak azt tudom tanácsolni,mint az első - ülj le velük dumálni. De olyankor,mikor viszonylag nyugi van tehát ne egy nagy kiabálás közben, hanem kapj el egy nyugisabb helyzetet, üljetek le és mond el,szépen higgadtan, hogy mi bánt. Remélem jóra fordul minden!

u.i.: az öngyilkosságot meg gyorsan felejtsd el, az nem megoldás semmire, előtted még az élet! Ha szüleiddel nem is rendeződnének esetleg a dolgok,pár év múlva elköltözhetsz és új életet kezdhetsz! fel a fejjel!

22/L

egyik füleden be,másikon ki,amikor kiabálnak veled! Hamarost 18 éves leszel,és mész fősulira,válasz olyant ahol kollégista lehetsz...

Addig is beszéld meg a helyzetet a szüleiddel,most kamaszodsz,dolgoznak a hormonjaid rendesen, ezért is fogod fel érzékenyebben.Ezen mindenki túlesett,ez egy ilyen korszak.

kitartás! a hugodra meg ne légy mérges,erről ne ő tehet,szeresd.

ezért nehogy öngyilkos legyél! Mégis próbálj az apuval beszélni. Ha nem megy akkor egy értelmesebb nagynénivel vagy nagyszülővel! Keresztanyád nincs? Szerintem anyudnak kicsit kivannak az idegei, jó lenne, ha valaki elvinné orvoshoz. Egy rokon. Keresztanyád van?

Nem tudnál a nagyanyádhoz vagy kollégiumba költözni? Ha van egy normális nagynénid, keresztanyád, kérd, hogy segítsen ebben!Ha nincs ilyen, keresd meg a sulipszichológust, vagy eg y tanárt, nem baj ha nem szimpi, ez a munkája, kérj segítséget. Ha nem megy, akkor keresd meg a telefonkönyvben a területi nevelési tanácsadót, menj be oda a barátnőddel, s ott valaki fog segíteni.

Írj vissza!(válaszolj!

Írj vissza!

ha tényleg nem tudsz beszélni erről a szüleiddel, akkor szerintem segítséget kellene kérned egy felnőttől. Lehet az a bnőd anyukája, rokon, tanár, az a lényeg, hogy bízz az illetőben. Tini vagy, másnak is, de neked még jobban árt az állandó feszültségben élés, egy idő után tönkre fogsz menni. Szóval vagy egy ismerős, megbízható felnőttől kéne segítséget kérned, vagy ha nem bízol így senkiben, talán szakértőhöz kellene fordulnod. Nálunk a suliban nem rég voltak bemutatkozóul olyan emberek, akik pontosan ilyen családi eseteken szoktak segíteni. Ez persze nem azt jelenti, hogy elvesznek a szüleidtől, hanem elmennek hozzátok, leülnek a családdal beszélgetni, és megtesznek mindent, hogy segítsenek. Nem tudom, melyik városban élsz, de sztem minden városban kellene, hogy legyenek. Esetleg megpróbálhatod őket felkeresni, neten, vagy kérdezősködés alapján. Szurkolok, hogy minden rendbe jöjjön!

Ha esetleg fel akarnád őket keresni, szívesen megkérdezem azt a tanárt, aki nálunk ezt a bemutatót intézte, hogy hogyan lehet velük felvenni a kapcsolatot.

15/L

Ismerős a helyzet,én már 33 éves vagyok és nálunk is mindig ez volt van egy bátyám aki a jófiú,neki mindent lehet,én csinálok mindent itthon,mosás,takarítás,főzés és mégsem vagyok jó anyámnak,nekem már csak ő él,elhord mindenek csak jónak nem,és egész nap csak gépezik meg cigizik,utálom de nagyon,de már vettünk házat férjemel(sajnos eddig muszály volt itt laknunk)és elköltözök végre.Nálunk is állandóan kutat ha nem vagyunk itthon,úgyhogy tudom mit érzel,és nagyon sajnálak.

Amúgy tanulsz még?jobb lenne olyan suliba járni ahol kolis vagy.úgy legalább csak hétvégére mész haza.