Megengednétek, hogy a lányotok külföldi fiúja nálatok lakjon 4 hétig?

Nagyobb családi házban megengedném, de nem belőlem kell kiindulni, hanem a szüleidből; amikor stresszesebb melóm volt és pihenni jártam haza, akkor idegesített volna, hogy egy vendéget is el kell látni (mert még ha nem is várja el a srác, hogy vendégként kezeljék, azért az emberben van egy ilyen belső késztetés, hogy most vendégem van, most nagyobb rendnek kell lennie, valami rágcsálnivalónak kell otthon lennie, nem kószálok kócosan pongyolában, stb.)

Pénz nálunk nem okozna gondot, nem tudom, nálatok hogy van, de azt, hogy te a csávódnál laktál és egy hónapig eltartott, nem azzal kéne viszonozni, hogy te meg a szüleiddel tartatod el. A srácnak kellene belátnia, hogy neked nincs még önálló kereseted, ezért nem tudod ugyanennyi ideig vendégül látni, ha a szülők nem egyeznek bele.

5-fős háztartást vezetek, 27-es. Ezért tudom, hogy egy hatodik már nem dobja meg annyira a rezsit, hogy ekkora problémát kéne csinálni belőle, pláne, ha amúgy is 14-15 felettiekből áll, mint pl. nálunk.

A kérdező feltehetően otthon lakik, gondolom, még tanul, nincs önálló keresete. Így nem értelmezhető az, hogy "neki tettek szívességet, és a szüleivel viszonoztatná."

Tényleg nem csinálnék ekkora ügyet az egészből, de nem vagyunk egyformák.

őszintén szólva nagy házban nem zavarna, ha mindenki el tudna vonulni rendesen, és nem kéne haptákban lenni meg kiszolgálni az illetőt.

+ ha nem enné ki a hűtőt, mikor számítanék rá, hogy van otthon étel. + nem foglalná a fürdőszobát, mikor nekem van rá szükségem.

Szóval, ha meghúzná magát többé-kevésbé, akkor én engedném.

1 hónapig hallgasam hogy egy külföldi ingyen élő ficsúr az én kontomra ingyenes környezetben kurogasa a 20 éves észlény lányomat tudod mikor....

ha garni száló kel fizesétek meg az árát idi'ták

Több kérdés is felmerül.

Anyukád ismerte már ezelőtt is személyesen a fiút? Vagy most látná először? Te honnan ismered, neten szedted össze? Mióta ismered?

És hát bármit mondasz, hogy + egy ember semmirezsi szempontjából, bizony számít, megnöveli a költségeket. Csakház mivel valószínű eddig sem te fizettél semmit, belelátásod sincs semmibe, azt hiszed, a víz is csak úgy folyik a csapból a kedvedért. Nem engedném meg. Hétvégén elhozhatnád ebédre, de ennyi!

Szia, Kérdező :) Pont ugyanabban a szituációban élünk úgymond, én is 20 éves vagyok, itthon a szüleimmel élek, és az én párom is külföldi (amúgy fontos kérdés szerintem az is, hogy honnan repül a párod és milyen nemzetiségű - én ebbe is belegondolnék, hogy ezzel van-e valami ellenérzésük szüleidnek, ilyesmik...). A szüleim tudják, hogy ő van, hogy együtt vagyunk, szoktam róla beszélni, de találkozni még nem találkoztak egymással. Ennek ellenére, természetesen beszéltük már párommal, hogy jaj, de jó lenne, ha Budapestre jönne, és stb. Viszont (ezt nem azért írom, mert ezzel én vagyok a "jó", ez csak az én véleményem) bennem fel sem merült, hogy nálunk lakjon akár egy napig. Teljesen kínos és kényelmetlen lenne. Anyuméknak ő egy teljes idegen, eszembe nem jutna, hogy rögtön négy hétig (úgyhogy a fizetés se jut eszembe?) nálunk éljen gyakorlatilag. Nem vagyunk már tinik, gondolom, hogy szexelni is terveztek négy hét alatt, szerintem arra sem kíváncsiak anyukádék. Nekem ez olyan tinédzser korszak lenne tényleg, hogy beköltöztetném, vagy hogy arról győzködjem anyumat, hogy na, de hadd aludjon itt a barátom.

Szerintem azért 20 évesen már ideje ebből kinőni, és felnőtt kapcsolatként kezelni a dolgokat. A párod gondolom felnőtt férfi, tudja a határait, hogy mit tud bevállalni anyagilag (erről ő hogyan vélekedik egyébként? Hogyan pattant elő ez a rögtön négy hét ötlet?), és ahhoz mérten tegyen. Ha két hét szálloda, akkor annyi. Egyébként nem értem, ott miért tudnátok kevesebbet együtt lenni. Arra a két hétre te is "beköltözhetnél" oda hozzá. Az sokkal felelősebb, másokra is gondoló megoldás szerintem.

Nálunk egyébként végül úgy lett, hogy párom munka miatt valószínűleg csak egy-egy hetet tud majd itt tölteni, és amíg itt lesz, én is vele alszom, együtt leszünk. Anyáékkal meg szervezünk majd elsőre egy közös nagy, ismerkedős vacsit valami jó helyen, aztán néha-néha ebéd együtt, hogy "szokják egymást".

Tényleg nem megmondani akarom a tutit, hiszen se nem vagyok idősebb, se nem vagyok bölcsebb nálad, de szerintem, szigorúan az én véleményem szerint, ez a felnőtt megoldás, nem az, hogy a fiúd együtt lakik egy hónapig az anyós-apósjelölttel rögtön.

35# a te fajtád miatt kifejezetten támogatnám hogy ne magyar barátja legyen....

Egyébként engedném, persze ha nagy házam lenne.

egy 20 éves az felnőtt ember, legalábbis nagyjából, nem 14 évesként kell kezelni, hanem a család teljes jogú tagjaként. Ha ő választott párt, aki nem bűnöző, nem idegbeteg, nem pszichopata, akkor az ő párját én elfogadnám. Akkor is, ha még nem a férje, és sejthető, hogy nem maradnak örökre együtt.

Szerintem a gyereket támogatni kell a párválasztásban, a családnak segítenie kell, hiszen olyan nehéz ez a területe az életnek amúgy is.

Egy hónapig szállodában élni: ezt még egy nyugat-európai egyetemista sem engedheti meg magának.

Ha 130 m2-es házam lenne, akkor miért is ne viselnék el valakit a lányom kedvéért, akit elvileg ugye szeretek és a javát akarom.

Küldjem el szegényt, hagy menjen szállodába szobára?

egy magyar 20 éves nyilván nem tud magáról gondoskodni, vagy csak nagyon nehezen, kínlódva: miért kellene ilyesminek kitenni a gyerekemet, ha nekem nagy házam van? Nem gondolom, hogy ez olyan óriási áldozat lenne, nem egy vadidegent kell vendégül látni, hanem egy családtagot. Természetesen egy kisebb lakásban más lenne a helyzet, de mivel van elég hely a kérdező esetében, és különleges helyzetről van szó, én nem ellenezném.

"Nem gondolom, hogy ez olyan óriási áldozat lenne, nem egy vadidegent kell vendégül látni, hanem egy családtagot."

Nem gondolom, hogy egy fiú, akit eddig még életemben egyszer sem láttam, gondolom nem egy évek óta tartó kapcsolat, hanem csak pár hónapos ismeretség, családtagnak számítana.

Két kamasz lányom van, fiatalon szültem így azt gondolom, nem vagyok begyöpösödött régimódi, de az alapvető fokozatosság elvét vallom, ami azt jelenti, hogy először tisztességgel bemutatkozik, megismerem, pár alkalommal eljön egy-egy napra (neadjisten megismerem a szüleit is...)Tehát megbízom benne. Na, nekem legalább ennyi kellene ahhoz, hogy egy hónapra befogadjuk az otthonunkba. És nem számítom most a reggeli plusz egy főt, aki sorbanáll a fürdőszobára,a plusz rezsiköltséget, kaját, a minden nap haptákban állást a vendég kedvéért... Ez mind nem lenne akkora gond, mert a lányom és a párja kedvéért megoldanám, de egy vadidegenért nem. Vegyen ki szépen egy olcsó kolesszobát.