Ha évek óta a feleség dolgozik folyamatosan, a férj pedig általában munkanélküli akkor a feleség részéről mi a helyes hozzáállás?

Akik kastélyban élnek és a feneküket is külön cseléd törli ki, azok is meggondolják, hogy házasodjanak-e egy leendő élősködővel.

Nekem az apám ilyen. 9 éve nem dolgozik, hanem nappali tagozatos egyetemista. Amikor elvesztette a munkáját, megsajnáltam, szegény ötvenes apukám, hogyan is találna állást? 1 évig megosztottam vele az ebédemet. Rendelnem kellett, mert volt másodállásom is és amellett nem tudtam főzni. Nem volt sok pénzem, így az egy adag rendelt ebédet osztottam ketté, hogy neki is jusson. Aztán egyszer az akkori páromnak azt mondta, hogy még a végén elmegy árufeltöltőnek...Akkor jöttem rá, hogy az apám 1 éve válogat az állásajánlatok közt. Mielőtt totálisan kiborultam volna, talált magának egy nőt, akivel közösen kitalálták, hogy befejezi ifjúkori félbehagyott tanulmányait a nő pénzéből. Mivel csak 1 év hiányzott a végzettségéhez, azt gondolták, ennyi belefér. Csakhogy a tantárgybeszámítások kissé kiszámíthatatlanul alakultak, nem fogadtak el neki minden tárgyat, még ha el is fogadták, csúszott az egész, nem vehetett fel ráépülő tárgyakat, így lett a fél évből 1 év, abból 2, 3, 4...Amikoris a nő kidobta az apámat. Sose volt még olyan migrénem, mint mikor hazajött. 4 éven át eltartotta, mint egy sza...ros óvodást, etette, öltöztette, taníttatta...Ahogy hazajött, azonnal felugrott a villanyszámla 10.000 Ft-al havonta, mert egyszerre 2 gép és két katódsugárcsöves monitor ment a szobájában. Persze szóltunk és onnan csak 1 gépen tanult, csak érzékeltetem, hogy nem úgy van az, hogy csak plusz egy tál étel...Az egyetemen halasztania kellett, mert a finanszírozási forrás elapadt. De nem jelentkezett be segélyért a munkanélküli hivatalba, mert akkor még a végén közmunkára ítélték volna vagy kiderült volna, hogy nappali tagozatos egyetemistának nem jár. Inkább élősködött tovább rajtunk, de az egyetemet nem adta fel. Akkoriban eladtunk egy örökölt ingatlant, aminek a fele az enyém volt, így picit könnyebb lett az életünk, és mivel sokat segített az ingatlan kipofozásában, a következő fél éves tandíjába adtam 100.000 Ft-ot, így azt meg tudta csinálni. Diákmunkából szerzett még hozzá valamennyit. Aztán nem tudta fizetni a következő fél évet, de amikor halasztást akart kérni emiatt, elengedték neki az egész fél éves tandíjat! És ezekután enm csinálta meg a szigorlatait! Az egyikre azért nem tanult, mert a másikra akkor nem tudott volna felkészülni, a másikról meg kivágták, mert puskaszerű jegyzetek voltak valami segédanyagában. Következő fél évben sem tudta megcsinálni a szigorlatokat, mert nem volt ideje tanulni. Férjemmel csak néztünk egymásra, mert akkor már fél éve még diákmunkára se ment, itthon semmiben nem segített soha, se a kertben, se a házban. Még mielőtt megöltem volna, összejött interneten keresztül egy újabb nővel, aki közel lakik az egyetemhez (értsd: nem kerül sokba az utiköltség), plusz már az elején nyaralgatni vitte az apámat, és borítékolni tudtam volna, hogy a további tanulmányait is finanszírozza majd. Így is lett. A diplomamunkájával annyit sza..rozott, hogy nem fogadták el a múlt fél évben, csak most védhet januárban. És közben megtudtam, hogy diploma akkor sem lesz, mert gyakorlatra kéne mennie nem keveset, és úgy néz ki, nem fogadják el gyakorlatnak az egész életét, amikoris ebben dolgozott mások neve alatt...Tehát még most sem lesz végzettsége. Pedig ha lenne, megcsinálhatna nekünk egy munkát, amivel spórolnánk vagy 100.000 Ft-ot, de mindegy, mert nincs ideje és nem fogja megcsinálni soha, mert sose lesz ideje. Ezzel a barátnőjével az a szerencséjük, hogy időközben nyugdíjas lett és igen szép nyugdíja van, mert az utolsó dolgozó években szépen bejelentette magát, szóval most már nem eltartja a nő. Mi nagyon nehezen élünk anyagilag, jól is jönne, ha apám beszállna a rezsibe, de minden nap hálás vagyok azért, amiért nem él velünk, még akkor is, ha most már anyagilag előnyösebb lenne.

Ja, a tandíjat 2-szer engedte el neki az egyetem! Plusz a nyugdíj előtt elmehetett volna már 5 évvel nyugdíj előtti segélyre, ami havi 25.000 Ft, de nem tette, hogy ne kelljen feladnia az egyetemet. Élősködött akin éppen tudott.

A kérdező bátyja, és az utolsó válaszoló apja, egy léhűtő senkiházi, szar trágya ember akiket tűzre kéne vetni mert másokon élősködnek. Irtani való szar emberek akikre semmi szüksége nincs a társadalomnak.

Az ilyen emberek miatt lenne fontos a felelős szexuális élet, hogy ne nemzzünk a világra hasznavehetetlen ballasztot...

32es: édesapád dolgozott, egészen 9 évvel ezelőttig? Azt hogy bírta ki? :D

Talán hihetetlen, de dolgozott. Nem csak a munkahelyén, de mindig hazahozta a munkát és itthon is csak dolgozott. De utólag azért azt gondolom, inkább csak üldögélt a gép előtt, hogy ne kelljen a kerttel és a házimunkával foglalkoznia. Az egyetemen félbehagyott szakmában dolgozott egész életében, számára elképzelhetetlen hogy mást csináljon. Ha talált volna a szakmájában állást, akkor valószínű dolgozott volna nyugdíjas koráig. De ugyebár 1 évig nem sikerült (és más munkát nem is vállalt volna), aztán meg megszületett a nagy ötlet, hogy befejezi az egyetemet. Azelőtt is próbálta ő befejezni többször is, de mindig közbejött valami: megszülettem én, stb...stb...stb...Valószínűleg akkoriban tényleg nem tehette meg, hogy egyetemista legyen. 10 évvel ezelőttig tényleg azt kell mondanom, hogy családfenntartó volt. De ezt is a maga módján. Mert az ő szakmájában más dúsgazdag lett volna, csakhogy mivel nem volt meg a végzettsége, mindig más neve alatt dolgozott, akik sokszor az aláírásért (és felelősségvállalásért) cserébe a pénz felét elkérték, szóval mi mindig csak épphogy megéltünk, főleg miután anyukám rokkantnyugdíjas lett. Nála ez olyan kapuzárási pánik féle. Amikor az ember rájön, hogy egy élete van és ez az utolsó alkalom, hogy valamit megtegyen, átéljen. Ha most nem végzi el az egyetemet, akkor már soha. Félelmetes lehet ám a halálhoz közeledve egy ilyen gondolat. De talán van egy mélyebb oka is. Számára az egyetem olyan, mint a drog. Minden percét kitölti, nem kell mellette máson gondolkozni. Anyám halála után nem sokkal maradt állás nélkül. Előtte 4 évvel eltemette a fiát, a 20 éves öcsémet. Nem akar ő már gondolkodni semmin. Ez közös volt bennük anyámmal: annyira gyászolták a testvéremet, hogy közben elfelejtették, hogy van még egy gyerekük.

Aki mocskolja a bátyót, annak nem tűnt fel, hogy a kérdező sem dolgozik? A léhűtőzéssel őt is mocskoljátok...