Akik szegény családban nőnek fel, miért kezdik felnőttként szórni a pénzt?

Lepontoztátok a 9-es válaszolót, pedig neki van a legnagyobb igaza! Tiszta pszichológia az egész! Ha az én példámat vesszük, édesapám alkoholista volt(?), ami kihatással van az én életemre is, mert nem iszom alkoholt. Szerintem nagyban befolyásolja egy ember életét az, hogyan nő fel. Mi sem voltunk gazdagok, sőt, nélkülöztünk mi is és tudom, hogy ez nem a szüleim hibája volt, mégis hatalmas tüske maradt bennem. Az alkoholizálás miatt főleg. Nem szeretem a részeg embereket, egyenesen rettegek tőlük és attól is, hogy ne adja isten, de megismerkedem majd valakivel, aki szintén olyan lesz, mint az apám volt. De talán pont ezért vagyok olyan, amilyen, ezért "vonzódom" a tőlem korban idősebbekhez, 30-40 közöttiek, pedig tudom, hogy ez egyáltalán nem helyes dolog, mert nem volt "igazi" apám, aki megbecsült, szeretett volna. Szóval egyetértek a 9-es válaszolóval és ezen a vonalon kellene elindulni. Lelki instabilitás a kérdésedre a válasz!

21L

En is nagyon spórolós anya mellett nőttem fel, mindenből a legszarabb volt vagy nem is volt. Megvolt az oka ennek is, természetesen, de ez döntés kérdése, hogy kinek mi tartozik az alapvető dolgok közé. Valakinek még a fűtés es a mosógép is luxus volt, mint pl nálunk.... Tehát en nem csak ruhákból kaptam ócskakat, hanem az életszínvonalunk sem volt épp magas.

Talán ennek (is) köszönhető, hogy eleg könnyen elherdáltam az első fizetéseimet. Ma már jobban odafigyelek, de azért eleg nehéz.

Azonban meggyőződésem, hogy a takarékoskodás ( értelmes szinten!!!) tanulható.

N 26

szerintem meg nem ennek függvénye.

ismerek egy testvérpárt, egy helyen nőttek el, egyiknél megmarad a pénz és gyarapszik másikuk kezéből kifolyik, de még a zsebpénzük is így volt.

*szóval már gyerekkoruk pénzügyi kultúrájában is megmutatkozott ugyanaz, ahogyan felnőtten bánnak a pénzzel.

és testvérek..

Mert elegük van a szenvedésből és a spórolásból, erre nem gondoltál?

Másrészt aki szegény, az a gyerekének is nehezebben tudja megtanítani, hogyan kell a sok pénzzel bánni. Hisz nem tud példát mutatni, zsebpénzt adni (mert ugye nincs miből).

Nem a mérték a lényeg, hanem az elv. 100 forintból is félre lehet rakni 10-et.

Egyébként meg tényleg személyiségfüggő is, aminek a jó része genetikai alapokon nyugszik, a nevelés, környezeti hatások formálhatnak rajta, felerősíthetnek néhány vonást belőle.

Nem feltétlenül függ ez össze a szegénységgel, meg mindenkire máshogy hat a pénz.

Egyrészt gondolom te nem látsz "bejött az élet" ismerős zsebe mélyére, nem tudhatod mennyit keres pontosan, mennyi megtakarítása van. Az is lehet hogy ami neked pénzszórás, az neki természetes dolog, és meg sem kottyan.

Na nem mintha amúgy a szegény ember jobban spórolna. Sőt...egyes rétegeknél kifejezetten azt látom, hogy kezében a minimálbér, 1-2 hétig megy a habzsi-dőzsi a hónap második felében meg vagy kuncsorog kölcsönért, vagy az aktuális kormányt szidja mert nincs pénze.

Ráadásul szerintem sokkal rosszabb az, aki folyton a "visszaeséstől" rettegve minden fillérért ragaszkodik, és ahelyett hogy élne, csak ül a pénzén. Lehet azt is nézni hogy "jajj mi van ha visszaesem a szegénységbe", meg lehet azt is, hogy mi van ha jövő héten elüt egy busz, és még csak nem is éltem egy percet sem igazán.