Fiataloktól kérdezem, hogy ti milyen családot szeretnétek magatoknak?

Nálunk sajnos nem nagyon volt példa a jól működő házasságra és családra sem.

Apai nagyszüleimnél a mamám le volt nézve a papám által, aki korán lerokkant így a mamám ellátására szorult, hosszú évekig, de csak kötelességből látta el, szeretetnek nyoma se volt. Erre vállaltak 3 gyereket, köztük apámat, aki egy egoista, önző, alkalmazkodni képtelen, uralkodásmániás, beképzelt ember, aki szintén lenézte anyámat és lehúzta az önbizalmát. Apám a testvéreivel nincs jóban mivel ők is ilyenek mint ő, és nem bírják egymást elviselni.

Édesanyám szülei szerették egymást, de ott is a mamám állandóan kiszolgálta a papámat, aki nem csinált soha semmit, ők is veszekedtek, de ott éreztem, hogy szeretet is van. 2 gyereket vállaltak, köztük anyámat, aki egy szép, mégis önbizalomhiányos, depresszióra hajlamos, mártír alkat, soha semmi nem jó neki, mindenben csak a rosszat látja (hála apának).

Senki nem vált el a családunkban, de néha úgy érzem lehet, hogy kellett volna. Szüleim olyan se veled, se nélküled kapcsolatban élnek ezer éve. Apám alkoholista volt, megcsalta anyámat, aki ezt folyton nekem sírta el és engem kért, hogy kémkedjek apa után, nézzem az internetes előzményeit stb. Úgy érzem ilyet egy gyerekre terhelni nagyon nem kéne.

Én igazából csak szeretném jól csinálni, mindent megtenni azért, hogy a lehető legjobb legyen majd. Szeretnék összeházasodni a párommal, 2 gyereket vállalni és egészséges lelkületű embereket nevelni belőlük, akik nem lelki sérültek, mint én.

Vigyázni akarok a párkapcsolatomra, hogy ne hidegüljünk el egymástól soha, és a szeretet és a tisztelet megmaradjon legalább, de én a szerelmet is meg fogom őrizni magamban.

Szeretnék egy nagy boldog családot, ahol mindenki számíthat mindenkire és ahol foglalkozunk egymással és segítünk a másiknak, ha szükség van rá. Ahol a gyerekek is olyan színes és befogadó környezetben nőhetnek fel, ahol látnak sokféle embertípust és bizalommal néznek a világra és a jövőjükre.

Attól tartok, hogy erre nem sok esély van, mert a sógorom eléggé kiállhatatlan. A nagyszüleim már 70 fölöttiek, sőt a párom szülei is elmúltak 60 évesek és még sehol a pici. Egyébként is fiatalon szerettem volna szülni, de ezek miatt még inkább sürgősnek érzem, de meg kell előbb teremteni a hátteret. :(

Összességében, hogy a kérdésre válaszoljak, egy olyan sajátos elegyet szeretnék alkotni a szüleim és nagyszüleim mintájából, amit párom és én megfelelőnek látunk. De szerintem mindenki így csinálja. Elhatározza, hogy ő nem követi el ugyanazt a hibát, de helyette elkövet mást. Tökéletes család nem létezik, de törekedni lehet rá. :)

Egyik sem vonzó számomra. A nagyszüleim, bár nagyon szerették egymást, a hagyományos "a nő helye a konyhában" házasságban éltek, 5 gyerekkel. A szüleim házassága pedig nem volt jó, sokat veszekedtek. A férjem szüleiről sem akarunk példát venni (ezt a férjem külön meg is említette), mert nálunk bár nagyon jó a házasságuk, szintén az a felállás, hogy a gyerekek és a házimunka csak az anyukája dolga, ezért gyerekként nem is alakult ki jó kapcsolata az édesapjával pl.

Mi olyan családmodellt szeretnénk, ahol a gyerekek, házimunka, házkörüli teendők, gyerekek betegsége esetén táppénz, gyed, aktív együtt töltött idő mind-mind egyenlő arányban van, nem egy félre szakad. Nem vágyom olyan családra, ahol a férjem kivonja magát a teendők alól, és szerencsére a férjem még gyerekközpontúbb, mint én.