Adnál pénzt? Vagy vállalnád, hogy egyedülneveled tovább a gyerekeket?

Adott a párom, aki 2 gyerekem édesapja. Kb 1 éve elvesztette a melóját, alkoholista lett. Azóta max alkalmi melói vannak, kb 20-30ezret hoz haza havonta. Én jelenleg gyesen vagyok. Most derült ki, hogy a 80 ezres telóját, amit az anyja hozott ki neki részletre, előfizetéssel, azt lerakta valakinél zálogba 25 ezer ft-ért. És ő a gyes, családiból gondolta fizetni. Holnap. De nekem rezsit kell fizetni, fát rendelni, ajándék a gyerekeknek. Ha nagyon ügyesen zsonglőrködöm, kijövünk, de 25 ezret nem tudok neki kigazdálkodni.

És itt jött, hogy akkor elhagy. Ez azért gáz, mert ő vágja a fát, láncfűrésszel. De én nem értek hozzá, ráadásul a hugáé. Ingyen van. De ha valakinek fizetnem kéne....lehet kajára nem maradna. Ez az egyetlen indok. Itt már nem beszélhetek szeretetről, tiszteletről, részemről nincs.

Ha odaadom a pénzt, nem tudok fát venni, nem tudunk fűteni. Ha nem adom, akkor se tudok fűteni...

De a gyerekek imádják őt, nem tudnák felfogni, mi történt.

Agyvérzése volt, azután bolondult meg, az orvosa nem sok jóval bíztat. Ellökjem, mikor beteg? Nem tud hova menni. De utána pokol lenne az élet, nem bírnánk ki az állandó veszekedést.

Erősítsétek meg a gondolatom, hogy ti sem adnátok oda a pénzt. Vagy máshogy látjátok?