Miért baj, hogy nem gyászolok?

Ugyanígy vagyok most ezzel, nem tudom meggyászolni a szeretett nagymamámat, mert jobb neki így. Annyira szerettem, hogy nem zavar, hogy meghalt, inkább legyen halott, és ne szenvedjen, mint hogy éljen fájdalmak közt azért, hogy nekem ne hiányozzon.

Nem leszek népszerű, de szerintem aki gyászol, az csak magát sajnálja, és semmi gond nincs azzal, hogy kihagyom az önmarcangolást. Elvesztettem édesapám, dédnagymamám, és egy nagyon kedves szomszédot (olyan volt, mint egy pótnagyapa) már hosszú évekkel ezelőtt, egyiküket sem gyászoltam meg, és semmilyen mentális vagy fizikai problémát nem okozott, hogy kihagytam.

Attól se ájulok el, ha születik egy gyerek a családban, azon se borulok ki, ha meghal valakim. Ezek természetes dolgok, csak aki inkább érzelmes típus, az nem nyugszik bele ilyen könnyen.