Egy egyetemista milyen szinten várhatja el a szüleitől, hogy tanulmányai során anyagilag támogassák őt?

Nem leszek népszerű a válaszommal, de leírom, hogy mit gondolok.

A szülői feladat nem ér véget akkor, mikor megcsinálja/megszüli azt a szerencsétlent, és akkor sem ér véget, mikor a gyerek betölti a 18-at, mert valaki valamikor azt mondta, hogy ez a nagykorúság száma. Egy szülő legnagyobb öröme, ha boldognak láthatja a gyermekét, amihez szülőként a gyerek születésétől kezdve hozzá kell járuljon, míg a szülő fizikailag/mentálisan erre képes.

Vagyis: ha a gyerek nem gyári szalagmunkásként szeretne dolgozni, hanem mint gyerekpszichiáter, szájsebész, építőművész stb, akkor ahhoz bizony tovább kell tanulni, amihez sokszor nélkülözhetetlen a szülői háttér. Nem minden szak tanulható levelezőn és nem minden szak mellett lehet dolgozni, legalábbis annyira nem, hogy az ember fenn tudja tartani magát. Ezt a kedves szülőnek abban a másodpercben tudatosítania kell magában, amikor úgy dönt: gyereket szeretne. Mert lehet, hogy az a gyerek ott fog élni 25 éves koráig, lehet az a gyerek szívsebész szeretne lenni, akkor viszont minden segítségre szüksége van stb.

Összefoglalva: az a véleményem, hogyha a szülő megteheti, akkor kutya kötelessége igenis támogatni a gyermeke ambícióit, amennyiben ő maga erre képtelen, vagy az a tanulása rovására menne. Ezenkívül nem tartom leendő jó szülőknek azokat az embereket sem, akik úgy potyogtatnak purdékat a világra, hogy pont letolják, azzal mi lesz később. Az ilyen ember lényegében utálja a saját gyerekét, mert a kisujját nem hajlandó mozdítani, hogy neki esetleg jobb élete legyen, mint a kedves édesanyjának/apjának.

Végezetül: természetesen kivételek mindig vannak, így pl a rendes anyagi körülmények közé született gyerek anyja/apja váratlan halála, válása, akármicsodája, tehát minden olyan körülmény, amivel kalkulálni nem lehetett, nem tartozik a fentebb említett emberek kategóriájába.

33-mas vagyok, elolvasván az eddigi válaszokat részletesen, OFFolnék kicsit.

Egyik másik válaszon nagyon megrökönyödtem, szent meggyőződésem, hogy itt néhányan a büdös életben nem voltak még egy egyetem közelében sem, de mégis leírnak mindenfélét, amiről már hallottak valamit 2 sör között a havertól.

Diákhitel: minekután nem derült ki, hogy a kérdező milyen szakra jár, ezért elég erősnek tartom, hogy valaki úgy beszél a diákhitelről, mintha az lényegében egy ösztöndíj lenne. Azt a hitelt valamikor vissza is kell ám fizetni, és minekután a legtöbb diplomával sem keres az ember sokkal többet minimálbérnél, borzasztó ostobaság adott szakokon diákhitelt felvenni. Ha egy fogász hallgató felveszi az egy dolog, mert Magyarországon egy fogorvosnak akkor is van munkája, ha nem akarja, de ha a kérdező tanárnak, tolmácsnak vagy közgazdásznak tanul (direkt nem írtam olyanokat, hogy filozófia és szabad bölcsész), akkor azért az ember ne indítston több milliós hitellel, mikor még az sem biztos, hogy kap állást a végzettségéért.

Koli: aki nem tudná, kollégiumot sok helyen adott feltételek teljesítése mellett lehet kapni, valószínűleg azért, mert annyiszoros a túljelentkezés. Nem nehéz kiesni ezekből a feltételekből, bőven elég, ha te nem 400, csak 150 km-re laksz az egyetemedtől, vagy apád fizetése meghaladja azt a bizonyos összeget, ami egyébként éhen halásra sem elég per fő.

Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy pl nálunk a koli pont ugyanúgy néz ki, mint egy cigányputri, wc-ken sincs ajtó, nemhogy zuhanyfüggöny, vagy kulcs a szobádhoz.

Aki valaha is járt olyan képzésre, ami nem levelező és nem kemény 2 napot kell iskolában tölteni egy héten, az pontosan tudja, hogy az embernek sokszor már csak az órarendje is kizárja a munkát (mikor benn vagy reggel 8-tól fél6-ig, nehezen lehet munkát vállalni), de - és most kapaszkodjunk meg - olyan egyetemi szakok is vannak, ahol hétről hétre, óráról órára tanulni, készülni kell. Plusz, és talán ez a legfontosabb: Magyarország nem csak Budapestből áll, vannak diákok Debrecenben, Szegen, Győrött, Pécsett, Szombathelyen is, ahol jóval redukáltabb a kínálat diákmunkából, aminek tetemes része olyan, hogy heti minimum 4 hétköznap délelőtt rá kell érni, persze nappali tagozatos, aktív hallgatói jogviszonnyal.

Összefoglalva tehát: nem csak az a szak, város, szülői háttér, munka stb van a világon, amit mi csinálunk és amiben mi élünk, így jó volna most már kicsit elgondolkodni, mielőtt marhaságokat böfögve osztanánk az észt olyan embereknek, akiknek esetleg tényleg segítségre van szükségük.

Lényegében az előző válaszoló mindent részletesen leírt, amit gondoltam. Tényleg nagyon sokan dobálóznak itt, hogy ha nincs pénzed, menjél levelezőre és dolgozzál. Épp tanári szakos vagyok, nincs Magyarországon 5 féléves levelező tanári képzés. Emellett egy kezemen meg tudom számolni, hányan tudnak dolgozni is az egyetem mellett, mert óráról órára adnak fel olvasmányokat (nem 20-30 oldalakról beszélek), millió kiselőadást, beszámolót el kell készíteni, beadandó dolgozatot megírni. Az órák nagy része gyakorlat, tehát maximum 3 hiányzás megengedett, nincs olyan, hogy majd dolgozok vagy alszok egész félévben úgy, hogy be se járok, aztán simán levizsgázok. Én nagy nehezen be tudtam szorítani heti 2*4 óra munkát, de ennél többet semmiképp nem tudnék, akkor se, ha egyik szülőm sem élne mondjuk és senkitől nem kaphatnék egy fillért sem. És igen, azt is sokszor hallottam már, hogy "ha jó szakon vagy, úgy is gond nélkül visszafizeted a diákhitelt, ha meg nem, akkor fölösleges egyetemre járni". Hát ez azért nem ilyen egyszerű. Ennyi erővel minden szak totál felesleges, ami nem mérnöki vagy orvosi (amivel vagy azonnal találsz munkát, vagy szarrá keresed magad).

Kérdező: én a helyedben megkérdezném a szüleimet, hogy nem tudnak-e legalább egy minimális összeggel beszállni a költségeidbe. Lehet, hogy tényleg fogalmuk sincs róla, hogy mennyit gürizel és mennyire nem jössz ki így sem. Szociális vagy tanulmányi ösztöndíjat nem kapsz? Előbbit az önellátóknak szoktak adni általában.

Válaszom a kérdésre: szerintem egy szülőnek addig kell a gyermekét támogatnia, amíg nem áll a saját lábára, ez az erkölcsi minimum, de egy igazi, gyermekét szerető anyuka vagy apuka élete végéig bármikor kész a gyermekének segíteni. Engem személy szerint addig támogattak egyetem mellett direktben pénzzel, amíg nem kezdtem el mellette dolgozni és nem jött a húgom is egyetemre. Miután ő is elkezdte és mivel ő még nem dolgozott, így az én támogatásomat inkább átirányítottuk hozzá. Nekem most tanulmányi ösztöndíjjal és gyakornoki fizetéssel van havi 75-85 ezer forintom és mivel kolit is kaptam, így még félre is tudok tenni picit (elég nagy költség, hogy minden héten hazajárok, de ezt nem fogom feladni, nekem ez ennyit megér).

Amit javasolni tudnék:

- Ha a szüleid tudnának anyagilag támogatni, akkor mindenképp szólj nekik. Én kezdésnek havi 30-at kaptam fixen és ha kértem, akkor szó nélkül adtak, persze nem gigászi összegeket.

- Ha nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy támogatni tudjanak, akkor viszont feltételezem kapnál kollégiumot is... bár az utóbbi időben, ahogy mennek fel az ingatlan és albérlet árak, már kollégiumot is egyre nehezebb kapni magyarként, mert pofátlan módon inkább kiadják külföldieknek 3x annyiért. Nem rossz koliban lakni, semmivel sem jobb egy albérlet, ahol ugyan úgy 5-en vagytok egy parányi lakásra.

- Bursa ösztöndíj? Szociális ösztöndíj? Esetleg ha nagyon meghúzod a vizsgaidőszakot, akkor tanulmányi? Egy ideig nekem is elérhetetlennek tűnt a tanulmányi ösztöndíj megszerzése, de aztán végül rájöttem, hogy ha már megvan a kettes szintű tudás, akkor arányaiban sokkal kevesebb tanulással el lehet érni ennél jobb jegyeket is. (Hasra csapás példa: kettesért tanulsz 20 órát, a négyeshez meg "csak" 26 kell.)

- Végső esetben diákhitel... de akkor csak annyit hívj le belőle ami feltétlenül muszáj, nem kell az egészet lehívni. Ha úgy látod, hogy csak havi pár ezer hiányzik a megélhetéshez, akkor csak annyit hívj le, tapasztald ki mennyi kell. Ha 200 ezres tartozással kezdesz az azért még nem olyan vészes.

- Esetleg másik, jobban fizető/több szabadidőt hagyó munka? Nem tudom most milyen munkahelyen vagy, de a legtöbb gyakornoki programban egyáltalán nincsenek túlterhelve a diákok, a többségénél a munkaidő fele tökvakarás... az alatt az idő alatt lehet tanulni, én is sokszor munkahelyen írom a házijaimat, ha nincs feladatom.