Egy egyetemista milyen szinten várhatja el a szüleitől, hogy tanulmányai során anyagilag támogassák őt?

Annyi támogatást várhatsz el, amennyire futja, és amennyit jó szívvel adni tudnak. (néha ez a kettő erősen különbözik)

off: kb. havi 25 ezret tudnál spórolni, ha az albérlet helyett koliban laknál. Akkor a munkád kevesebb , az időd pedig több lenne.

Annyit lehet elvárni, amennyit tudnak adni úgy, hogy ne legyen nekik megterhelő.

Én nem tudom, hogy neked milyen anyagi körülmények között élnek a szüleid.

Minket anyukám egyedül nevelt, így semennyire sem tudott támogatni anyagilag, és nem is vártam volna tőle, hiszen tudtam, hogy nincs miből, úgyhogy én inkább levelezőre jelentkeztem és dolgoztam mellette főállásban.

Hitelt ne.

Egyrészt a diákhitel átverés - nekem is volt anno, aztán mire elérkeztem oda, hogy el kell kezdenem törleszteni addigra 3x-os kamatot számoltak fel mert kormányváltás történt és a másiknak nem tetszett a "kedvezményes" kamat, úgyhogy szépen be is szüntette -, másfelől pedig az ember ne úgy kezdje el a pályáját, hogy egyből hiteltörlesztés.

Elvárni ilyen dolgot nem nagyon tudsz, de én azért nyilván elbeszélgettem volna a gyerekemmel, hogy akkor hogyan tervezi, miből fogja fizetni, stb. stb.

Kollégiumi lehetőség nincs, vagy kicsit olcsóbb albérlet? Gondolom így is csak ágyazol, de lehet, máshol 5000-ért olcsóbb, ilyen keresetnél az is számít.

Albérlettársaidnak nincs ilyen gondjuk? Ha összefognak az emberkék, akkor sok dolgot ki tudnak találni és tudnak itt-ott okosba spórolni.

A csóró egyetemista Magyarországon mindig is jelenség volt. Emlékszem volt olyan lakótársam amelyik még borotvahabra is sajnálta a pénzt, helyette 50 forintos szappannal borotválkozott.