Sajnos a napokban derült ki/ jöttem rá, hogy apakomplexusom van! Mit tegyek?

Először nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget mert nem érdekelt meg nem fogtam fel. Nálam három évvel idősebb haverom ébresztett rá. Sokkal jobbam érdekelnek a 30-40 éves pasik mint a korombeliek. Apukám nem él velünk már 8 éve...a szüleim elváltak. Rendben találkozunk évente legalább 2x de akkor sem valami rózsás a helyzetem mert az új felesége folyton piszkál apám meg dettó. Tesómmal ellentétben őt nem piszkálják csak ha én nem vagyok ott. (Volt már amikor megharagudtam rá és a felesége én nem mentem velük sehová).

Nem is tudok vele lenne ha akarnék sem mert teljesen más országban él.

Ezen a nyáron szerettem bele egy 40 éves férfibe akit teljesen az apámnak tekintettem. Elmondtam neki és ő meg teljesen elfogadott mint a lányát. Sajnos felnőtt nem hülye és rájött, hogy totálisan beleszerettem. Elkezdett "hanyagolni" amit elég rosszul viseltem/viselek. Fájt mert nem csak beleszerettem hanem új apámat láttam benne. Nem tudok az érzéstől szabadulni. Minden összeomlott körülöttem. Pár napja írtam rá és akkor mondta, hogy alakul egy lánnyal valami én meg próbáltam jó arcot vágni a dologhoz ami facebookon nem nehéz. (Mindegy a lényeg szenvedtem).

Már minden bajom van. Lelkileg hatalmas nagy törést okozott. Sosem akart semmit ami nekem rossz. Pótolni azt mondták lehet de nehéz ismét a bizalmamat elfogadni. Meg kiakarna egy olyan lányt aki nem kell senkinek? Normális válaszokat kérek! :( Szépen kérlek titeket! :( 17/L