Ti mennyire ünnepeltek a családdal felnőttként?
Az én családom nagyon kicsi és nagyon széthúzó. Névnapokat nem ünneplünk egyáltalán, szülinapokat sem igazán. Tehát pl. ha nekem van szülinapom, anyám hoz valami sütit, egyik tesóm küld egy sms-t, a másik felhív és ennyi. Nagyülőtől kapok egy kevés pénzt, a szülinap környékén. Ez az összes családtaggal így van, nem kerítünk nagy feneket, nincsenek ajándékok, közös torta, videó meg heppi börzdéj.
A karácsony is ilyen, az egész család nem is szokott együtt lenni, mindenki külön, ha mégis együtt vagyunk, kis idő múlva kitör a veszekedés. Rendszerint vagy én, vagy a nagymama főz, a többiek esznek és közben sorolják, hogy ez nem jó, meg az nem jó. Ezért nem szeretünk már karácsonyt tartani.
A barátaimnál, páromnál nem így van. A legjobb barátnőm ajándékot vesz az apja névnapjára, a párom az egész családjával együtt ünneplik a 30 feletti testvérét. Nekem ez olyan fura. Tudom, hogy mi nem vagyunk normálisak, nem ez a minta, de nekem az is fura, hogy egy felnőtt emberhez megy apa-anya, tesók zsúrozni. Meg 40 feletti embernek névnapi ajándék? Nálunk ez sosem volt szokás, így nekem fura. Nálatok mi a szokás? Ha a párommal komolyra fordul, meg kell ezt szoknom? Ők sokan vannak, majd minden hónapra jut egy ünneplés és nekem ehhez már most sincs kedvem, mi lesz később?
válasza:Az én családom őrült, abban még nem döntöttem, hogy magamat is ide sorolom-e.
Ünnepelünk névnapot-szülinapot, mindig nagyszülőknél gyűlünk össze (nagy házban élnek, mindenki más lakásban, ahol nem férne el mindenki).
A múlt hónapi szülinapomat (+ egy unokatestvérem névnapja is akkor volt tartva) mesélném el, amit általánosítani lehetne...
Reggel fél 9-kor betoppanok, segítek nagyimnak főzni. Mindig ideges a családi események előtt, így mikor leejtek egy lapot (amin a recept van) hisztérikus rohamba tör ki, miszerint semmire se vagyok jó, húzzak a fenébe. Levágja a kezében tartott tálat, aminek tartalma kiborul és beviharzik a szobába, hogy nem hajlandó semmit csinálni. Takarítás, további kajafőzés egyedül 12 főre.
1 óra múlva kijön, bocsánatot kér, folytatjuk tovább.
Bár mindenki délelőttre ígéri magát (+ 2 fő, hogy segít majd az ebéd készítésében) befutnak délután 1-re jobbik esetben.
Asztalhoz ülünk. A "férfiak" nem állhatnak fel az asztaltól, a pakolás a nő dolga. Mindenki vendég, így én és a nagyim pattogunk fel, mikor kell valami valakinek, mi szedjük le az asztalt stb. Megmozdulni (pl üres tányért átnyújtani) nem hajlandóak.
Van egy 9 éves túlsúlyos tesóm: vele mindenki (főleg nagyapám közli), hogy kövér, az iskolában biztos utálják, hamar meg fog dögleni, sose lesz barátnője, hányinger, ahogy kinéz, éheztetni kéne. Ekkor megtagadja, hogy egyen, sír az asztalnál. A rokonok "vigasztalásképp" akkora adag ételt raknak a tányérjára, ami egy felnőtt nagyétvágyú férfit is kihívás elé állítaná (addig nem állhat fel az asztaltól, míg meg nem eszi).
Anyám és nagyapám politizál: ellentétes nézet, ajtócsapkodás, ordibálás, dögöljön meg mindenki.
Anyám és mostohám minden nap nagy dúrral szakítanak (ami 1 óránál sose tart tovább), de arra jó, hogy anyám bőgjön és a család közös utálat tárgyát találja meg.
Mindenki összeveszik mindenkivel, "gyerekeket" próbálva belevonni (Ugye, hogy nekem van igazam, apád meg egy s...fej?).
Tortázás, ajándékként kapok egy tábla csokit egy olyan embertől, aki nem is a rokonom (unokatestvérem keresztanyja). Kínomban röhögök.
Mindenki hazamegy, takarítás, én is lelépek.
Őszintén? Én ezt az egész torz cirkuszi mutatványt csak a nagyim kedvéért csinálom, aki kétségbeesetten próbálja összetartani a családot.
Mennyire ismered a párod családját? Nem lehet, hogyha barátokat találsz köztük, akkor megszereted a családi eseményeket?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!