Van-e köztetek olyan, vagy ismertek olyat, akinek még felnőttként is komoly (tényleg komoly) önértékelési zavarai voltak és sikerült valahogy kilábalni belőle? Ha igen, hogyan?

Nekem még nem sikerült,utálom magam.Egy nagy rakás sz@r vagyok.23L

Igen.Én pont ilyen voltam.18 éves koromban kerültem ki állami gondozásból 8 osztályos végzettséggel.Senkim és semmim nem volt.Kábitószeres,alkoholista hajléktalan lettem.Ez jó pár évig így ment.Aztán ahogy egyre több lett a rovásomon(pitiáner bűncselekményekből tartottam fent magam és az utcán illetve hajléktalan szállókon éltem párkapcsolatom évekig nem volt)valahogy kezdett megjönni az eszem és rájöttem ha így folytatom akkor börtön,hajléktalanság és örök magány lesz az életem.Képtelennek éreztem magam arra hogy bármit is elérjek vagy valaha normális életet éljek.Aztán elkezdtem a lépcső legalján az évekig tartó "nagy menetelésem".Elsőnek épitkezéseken dolgoztam mint segédmunkás de láttam ez sem vezet hosszú távon sehová mert hol van munka hol nincs hol kifizetnek hol nem.Levelezőn beiratkoztam egy suliba és ez adta meg nekem a kezdő lökést.Itt elég sok sikerélmény ért mert a tanulás jól ment és sok bíztatást kaptam mindenkitől főleg hogy tudták milyen helyzetben vagyok.Közben alkalmi munkákból éltem és hullámvasútszerű életem volt szállók és albérletek között de a sulit nem hagytam abba.Ahogy egyre több önbizalmam lett a sikeres tanulmányi eredményeim miatt(leérettségiztem) úgy nőt az önbizalmam és észrevettem minnél magabiztosabb vagyok annál több nő figyel fel rám.Ekkor már voltak párkapcsolataim is de mind pár hónapig tartott mert az évekig tartó elfolytás és sikertelenség után eléggé átestem a ló másik oldalára és mindig újabb kapcsolatba léptem át.Az igazán nagy változást az életemben a választot szakmám(felnőtt szakápoló)hozta meg amit szintén esti tagozaton munka mellett végeztem el(persze itt már állandó bejelentett munkám volt de teljesen más területen).Nekem ez az iskola adott erkölcsi tartást,világnézetet és felelősség tudatot is.Itt ismertem meg a késöbbi feleségemet is akivel azóta is boldog házzasságban élek(bár gyermek még nincs).Már nincsen semmilyen önértékelési zavarom és ez fokozatosan azűnt meg ahogy haladtam előre és mindenfajta külső segítség nélkül az utcáról idáig eljutottam.Hosszú évekig tartott de ha nekem sikerült aki tényleg nagyon mélyről indult akkor bárki másnak is sikerülhet főleg ha a kiindulási helyzete sokkal jobb mint nekem volt(mondjuk egy normális családi háttérrel,munkahelyel és egzisztenciával rendelkező ember akinek csak annyi a problémája,hogy önbizalom hiánya van és nem tud párkapcsolatot kiépíteni annak nevetségesen egyszerű lenne kilábalnia ebből).

2.nak minden elismerésem,példa értékü a történeted.