Megőrültem? Elmebeteg lehetek?

Szerintem csak élned kéne!javulna a helyzet!Ha budapesti vagy írj privát email-t és esetlegesen nővérem tud neked segíteni a gondozás ügyben szociális gondozónak készül, van ismeretsége talán tud valami intézményt, illetve valamilyen gondozót ajánlani,"szerezni".

Sok sikert a továbbiakban!

Szerintem nem vagy őrült, nincs veled semmi baj. Egyszerűen csak sok neked ez a stressz és nem bírod feldolgozni. Hidd el, ha nyugodt körülmények között élsz majd megint akkor ez szépen el fog múlni, tapasztalatból mondom.

Egyszerűen csak nagy rajtad a nyomás, más probléma nincsen. Próbálj lazítani, kikapcsolódni néha. Találj egy barátot, barátnőt akivel tudsz beszélgetni és akihez olykor odabújhatsz megnyugodni. Így erősebbnek érzed majd magad és nem őröl fel ennyire ez a szituáció. Ezt mindenkinek nehéz lenne végigcsinálnia, hát még egy huszonéves fiatalnak. Kevés ember bírná ki rendületlenül lelkileg. Természetes, hogy megvisel, hidd el mindannyiunkat ugyanígy megviselne.

Ha majd rendeződik az életed megint a régi leszel.

Vannak otthon végezhető munkák, de szerintem jobb lenne valami megfelelő helyet találni a rokonodnak. Felelősséggel tartozol érte, de csak addig amíg bírod és amíg ez nem megy a saját életed rovására. Tudom nehéz ezt elfogadni és megvalósítani de ez így van.

Egyébként nagyon szép tőled, amit teszel kívánom, hogy az élet később kárpótoljon ezért és boldog legyél, megérdemled.

Nekem az jutott eszembe még, hogy nincs senkid, aki segíteni tudna az ápolásban? Nincsenek más rokonok, akik néha felváltanának.

Mert akkor egy kicsit el tudnál szabadulni.

Még akkor is eredmény, ha valaki egyszer elvállalja, hogy két napig most ő lesz vele. Mondjuk ha vidéken is van, de elmegy meglátogatni.

A rokonodnak is jobb lenne, ha találkozna más emberekkel.

Mi ilyesmi módon szoktuk megoldani a családi problémákat.

Nyugodtan kérj segítséget más rokonaidtól!

Évekig ugyanebben a cipőben jártam. Olyan stresszes voltam, hogy állandóan erős idegcsillapítókat kellett szednem, és az egészségem jóforman ráment az ügyre.

Végül is az orvos szabalyszerűen letiltotta ezt a helyzetet, miutan szívgyengeséggel magam is kórhazba kerültem.

Ezt csak azért meséltem el, hogy ne érezd indiszkréciónak, ha néhàny kérdést felteszek. Nem sértődöm meg, ha nem felelsz rájuk!

Ahogy az írásodat olvasom, kultúrált ember benyomását teszed rám. Valószínűleg van is valami iskolázottságod, nem? Ha egész nap otthon kell lenned (ami már önmagaban is őrjítő), mibol éltek? Vannak barátaid? El tudsz szabadulni néhány órára hazulról, a bevásárlásokon és egyéb intézkedéseken kívül?

Az idős vagy magatehetetlen betegek általában rendkívül agresszívek is, ráadásul azon töltik ki tehetetlenségük miatt érzett frusztrációjukat, aki kéz alatt van, tehát Rajtad. Így van ez Nálatok is? Nincs más rokon, szomszéd, aki időnként fel tudna váltani? Ha az elhelyezés pénzkérdés, nincs olyan közeli hozzátartozója a rokonodnak, akit kötelezni lehetne arra, hogy egy jobb helyre való elhelyezéshez hozzájáruljon?

Most ezeket kérdezném, és nem puszta kíváncsiságból, hidd el!

Nagyon hasonlít a kettőnk helyzete, de én már kilábaltam belőle, ha nem is teljesen. És a rokonom aránylag jó helyen van, persze állandóan látogatom.

Hát, ha akarsz, válaszolj, addig is sok türelmet és a legjobbakat kívánom tiszta szívből.

Remélem, jobbra fordul a sorsod. És ne félj, nem vagy Te bolond egy csöppet sem, kitöréseid csak az egészséges természet visszafojtásának lázadozásai!

(Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam...)

Szép dolog az, hogy valaki maga ápolja a szerettét, egészen addig, amíg az ápolót magát fel nem őrli a dolog. Amit leszűrtem, hogy jelenleg minden idődet az ő ápolása tölti ki. Munkahely? Barátok? Párkapcsolat? Ezekre egy egészséges embernek szüksége van! Mert különben, minden józan ész ellenére befordul, látod, már te is a küszöbén állsz a depressziónak, de legalább orbitálisan kimerültél.

Nem tudom, hogy a rokonod, aki ekkora terhet tesz a válladra (persze, nem tehet róla, mert beteg, de felfoghat belőle valamennyit, milyen lemondásokkal jár számodra az ápolása) hogy viszonyul ehhez a helyzethez.

Szerintem az lenne a legjobb megoldás, ha vennél egy nagy levegőt, elköltöznél a rokonoddal egy olyan helyre, ahol találsz megfelelő intézetet. Sűrűn látogatnád, meg elmennétek ide-oda (nem tudom, ágyhoz kötött-e). Te pedig élhetnéd az életed! Nem azért születtél erre a világra, hogy egy másik embernek (még akkor is, ha beteg) ennyire alárendeld magad. Persze, nem tudom, milyen a rokoni kapcsolat köztetek, a gyerek a szülőjének a legjobbat akarja. De én, ha ápolásra szorulnék hosszabb időre, nem a gyerekemre akasztanám magam.