Szeretet! Tettek vagy a szavak számítanak?

Ez szemelyisegfuggo.

Es neha kornyezettol, elethelysettol is fugg.

Talán van benne egy gátlás.Szeret téged, de vagy szégyelli mondani, mert az olyan érzelgős, vagy valami gátlás van benne emiatt.

Én pl nagyon szeretem a szüleimet, a testvéremet is, de sokszor képtelen vagyok kimondani, vagy nagyon nehezemre esik, mintha egy gát lenne ezzel kapcsolatban közöttem és a szeretteim között.

Én sem szeretem mondogatni azt, ami nyilvánvaló, mert egyértelműen megmutatkozik a tetteimben, a viselkedésemben, a szememben.:-)

Különbözők a szeretetnyelveitek, ez okozza a problémát, mindketten másképp mutatjátok ki az érzelmeiteket. Ne erőltess rá olyat, ami nem fér bele a személyiségébe, hanem fogadd el úgy, ahogy van. Végül is ilyennek szereted, lehet, hogy ha holnaptól ötpercenként a füledbe súgná, hogy szeret, szívecskés üziket küldözgetne, attól éreznéd rosszul magad...:-)

Nekem mindkettő számít.

Amúgy meg minden ember máshogy működik, és mindenkinek más a szeretetnyelve. Van, akinek az a fontosabb, hogy hallja, hogy szeretik (és ugyanígy, ő inkább szóban kommunikálja az érzéseit), van, akinek sokkal fontosabb az érintés, van, akinek fontosabbak a figyelmességek és tettek, van, akinek az együtt töltött idő, van akinek meg az ajándékok (és itt most nem feltétlenül ilyen Vajna Timike, Zimány Linduska jellegűekről van szó, nem drága, puccos ajándékokról)... ezek amúgy a legtöbb emberben mind benne vannak, csak kiben-kiben más arányban. Ha zavar, hogy nem mondja ki, akkor beszéld meg vele, hogy nem azt akarod ezzel mondani, hogy szerinted nem szeret, hanem azt, hogy neked szükséged van arra, hogy ezt kimondja szavakkal is.