Férjem 12 év után elérte a napi 4 liter palackos bor fogyasztását. Egész nap alszik,4órát dolgozik naponta, odahaza semmit. Gyemekeivel nem törődik, zavarja őt és csak kiabál velük. Meddig tartható ez a helyzet?

Kedves kérdező, megértem a dilemmádat, mert voltam hasonló helyzetben. Az alkoholizmusban az a borzasztó, hogy lassan jut el a mélypontig, vannak néha tiszta időszakok, és elviselhetők is, amikor egyáltalán semmit, vagy még éppen tolerálható mértékben iszik az érintett. Ezért támad fel újra és újra a remény, hogy talán még minden rendbe jön. A te férjed (ahogy az enyém is annak idején) viszont kimondta a kulcsmondatot: neki így jó, ahogy van. Innentől kezdve nincs kérdés, mert ő döntött: nem akar változtatni, be sem látja, hogy baj van, és így esély nincs rá, hogy valaha kilép a függőségből.

Te felelős vagy érte is, mert a párod, de nem tudsz rajta segíteni. A gyerekeiden viszont, akik kiszolgáltatottak a felnőttek döntéseinek, még igen. Pakolj össze, és menj el, vagy tedd ki a férjedet, és add be a válópert. Ez a legjobb, amit ilyen helyzetben tehetsz, a férjed alkoholizmusa egyre rosszabb lesz, és mindannyian tönkre fogtok menni tőle, ha maradtok.

Én egy dolgot bánok: hogy nem léptem már évekkel előbb. Nem lesz könnyű, nagyon erősnek kell lenned, de hidd el, hogy megéri - bele se merek gondolni, mi lett volna a gyerekeimből, ha együtt maradunk, azok a lehetőségek és az a normális, boldog élet biztos, hogy nem adatott volna meg nekik, amiben most részük van.

Azt is vedd hozzá, hogy minél tovább húzod, annál inkább bele fogsz ragadni a helyzetbe.

Már most is csak 4 órában dolgozik, előbb utóbb eléri azt a szintet, hogy kiteszik a munkából, és akkor lőttek a bevételnek, lesz +1 "gyereked" aki rajtad fog élősködni.

Én apám is olyan, már 12 évesen azt hallgattam hogy egy senki vagyok, és mindig azzal jött hogy "z az ő háza,m ő építette egyedül a két kezével, ő dolgozott meg érte". Azt mindig elfelejtette megemlíteni hogy mennyi pénzzel támogatták a nagyszülők, meg az építkezésnél is minden rokon, ismerős dolgozott, csak ő feküdt akkor is hulla részegen.

Na meg pénz...anyám nálunk is egyedül tartott el kb minket minimálbérből, apám csak segélyt kap, annak is a nagy részét elveri, elissza. Sőt, legtöbb esetben az ilyen emberek eljutnak oda, hogy már a saját gyereküktől is sajnálják a pénzt, én is mindig megkaptam hogy "milyen drága az egyetem", mikor ő a többszörösét költi el a semmire.

De kedvencem, mikor olyanokon kezdenek spórolni, amin normális embernek eszébe nem jutna. Például egyszer előadta hogy wc papírt FÉLBE IS LEHET HAJTANI és akkor mennyivel tovább kitart...Bezzeg az hogy napi X felest és bort beverjen, arra mindig volt pénz. Volt hogy anyám direkt adott neki reggel annyi pénzt, amennyiből bevásárolhat nekünk reggel suli előtt. Aztán elment, jól beb..szott, mi egész nap ülhettünk éhen az iskolában, délután meg segg részegen ordított velünk, hogy "egész nap a pofádat tömöd bezzeg én még semmit nem ettem ma"...de inni már ivott...

Na meg azt is nézd, ha maradsz, akkor lőttek a baráti kapcsolatoknak, a gyerekeidhez se fog jönni soha senki, de még egy barátnőt se visznek haza bemutatni. Ráadásul eltelik pár év, a gyerekek elhúznak, és többet vissza se néznek rátok, te meg élheted az életed egy alkoholistával kettesben.

Na meg ha már kapcsolatok, azt sem éppen értékelik a barát/barátnők, hogy míg ők simán bemutatnak a szülőknek, én nem tudom ugyanezt megtenni, mert nem akarom égetni magam az apámmal, cserébe megkapom hogy "biztos komoly kapcsolatot sem akarok".

Szar dolog, de egy alkoholistával nem lehet mit kezdeni. Persze mindenki mondja hogy "szeresd, támogasd azt majd értékeli"...hát a nagy büdös f..szt. A többség eldönti hogy neki így jó, és onnantól ennek fog élni, és onnantól csak egyre lentebb lesz, elveszti a munkáját, leépül agyilag, testileg, és a legszörnyűbb hogy viszi magával a családját is. És miért maradjon az ember valakivel, aki tönkreteszi őt?

Mi 5 éve vagyunk együtt, fél éve jutott el erre a pontra, hogy egy józan pillanata nincs, kötöszködik, üvölt, káromkodik. Egy alkalommal megütött, feljelentettem, a gyámügy kötelezte az elvonóra. Ha jövő héten nem jelentkezik, kirakjuk a lakásból. Az enyém a ház, megtehetem. Aztán gondolkozhat. Nálam betelt a pohár. Előtte napi 1-2 sört ivott max. De most 3 liter tablettás bor, 2 deci rövid, sör, stb megy. El nem tudnám képzelni, hogy így kitartsak mellette ennél tovább. Ő is ígérgetett, nem lett belőle semmi. De ő nem dolgozik, hitelbe iszik a kocsmában, kb 200 ezerrel tartozik, már nem szolgálják ki, így a helyi kisboltból iszik hitelbe. Engem sokszor megállítanak, mikor fizetem ki, de én megmondtam, hogy ha piros kis labdák potyognak az égből. Olyan dologért nem fizetek, amit nen fogyasztottam el. Nálunk 4 gyerek van, 2 a volt férjemtől, 2 a páromtól. Ők isszák a levét. Bevontuk pszichológust, hogy ne sérüljenek jobban, kapott ultimátumot. Van egy hete, különben búcsúzunk.

Lépned kell neked is. Nem magad miatt, hanem a gyerekek miatt. Tudom, hogy attól félsz, nen bírod majd egyedül. De most mi az amiben segít? Semmi!

Én tavasszal lakásfelújítok, nagykivizsgálás a két nagy gyerkőcnek, a kicsit oviba kell szoktatni. Fával fűtünk, lazán összevágom. Elromlik a bojler...vagy szétszedem, vízkőmentesítek vagy hívok szerelőt. Füvet kell vágni...az önkormányzat levágatja, csak a benzint kell fizetni. Mindent meg tudsz oldani, ha akarod. Akarnod kell! Kitartást nektek!

Én is azt gondolom, hogy itt a gyerekek és a te érdeked felülírják a férjed iránti érzelmeidet, és a kevésbé rossz döntés az, ha véget vetsz a kapcsolatnak és kilépsz ebből a környezetből.

Akik itt nagyon sommásan ítélkeznek, azoknak valószínűleg fogalmuk sincs arról, milyen érzés a sorsára hagyni valakit, akit szerettünk, aki egy csodálatos ember volt, amikor összekötöttük vele az életünket és gyermekeket szültünk neki. Az alkoholisták között (is) igen nagy különbségek vannak, és szörnyű tehetetlenül végignézni, amikor egy intelligens, kedves férfi, aki remek apa és férj volt, egyre jobban belesüllyed ebbe a mocsárba, egyre jobban torzul a személyisége, ahogy a szenvedélybetegség halad előre. Pláne akkor, ha legalább megpróbált küzdeni ellene. Természetes, hogy az ember igyekszik segíteni neki, amíg van rá remény, hogy ki tud lépni a függőségből, nem dobja ki rögtön, mint egy kicsorbult szélű tányért. Itt nyilván nem az anyagiak jelentik a problémát, hiszen nélküle jobb helyzetbe kerül a család, a piálás kemény pénzbe kerül, pláne ha nem kannás borról, hanem minőségi italokról van szó... Hosszú idő telhet el, mire odáig fajul a helyzet, hogy már jobb döntés a sorsára hagyni, mint támogatni.