Milyen érzés apának lenni?

Az sokmindentől függ.

Függ attól, hogy az apa részt vesz-e egyáltalán a gyerek életében. Mert sok esetben a nem kívánt terhesség következményei nem a boldog családdá válás, hanem az elválás.

Teljesen más érzés hétvégi apukának lenni és más főállású apukának. Nagyban függ a férfi jellemétől, az apaságról kialakult gondolataitól. Vannak férfiak, akik jobban vágynak gyerekre mint a nők, és csodálatos boldogságban úszva nevelgetik a kis utódot, örömmel cserélik a pelenkát, játszóra mászkálnak stb. De vannak férfiak (és nők is), akiknek nem való gyerek és nem is vágynak rá, nekik egy véletlen becsúszott gyerek csak kolonc, ami kifejezetten kellemetlen.

A másik fontos tényező a párkapcsolat minősége, szerintem boldogabb apa az, aki szereti a gyereke anyját és közösen élik át a szülővé válást és együtt figyelik a gyerek növekedését és fejlődését. Ugyanígy a nőnek is fontos, hogy álljon mellette egy férfi a gyereknevelésben is.

Jó volt amíg együtt éltem velük mert minden nap játszhattunk és része lehettem a kis életüknek, a szakítás után pedig 300 km-re kerültek tőlem és nem hogy hétvégi apuka nem lehetek, de még a havi egy sem mindig jön össze, a bíróságot nem hatotta meg hogy 40% tartás után nincs pénzem tizenötezret fizetni utazásra aztán még ugyanennyit hogy visszavigyem őket. Túl sokat kértem, amikor az útiköltség megosztását kértem, minden hiába, a különélőt terhel minden.

Helyette most neten keresztül hallhatom néha hogy mi történik velük, pl az új apukával hova mentek épp és hasonlók. Ilyenkor kicsit mindig meghal az ember belül, pláne hogy mielőtt elmentek a nagyobbik még megölelt és elmondta hogy mennyire szeret. Sajnálom, nem hiszem hogy ilyen leírásra gondoltál.