Szoktatok szájrapuszit adni közeli rokonnak vagy adni (például anya, testver, nagynéni), hogy üdvözlitek egymast? Mit gondoltok róla?

Túlságosan egyoldalúak a válaszok, bár megértem, mert a magyar kultúrában nem szokás a szájra puszi. Ugyanakkor a kedves kérdezőt szintén megértem.

Utalt valaki az amerikaiakra, másvalaki az oroszokra. Mégis undorítónak találják az ezen választ írók is a szájrapuszit családban. Ebből azt szűröm le, hogy ez szokás kérdése szerintem, pl (családi, vagy országos) helyi jellegzetesség kérdése, tehát nem elvetendő egyik eset se.

Nekem személy szerint eleinte furcsa volt, amikor egyes magyar szülőknél ezt láttam. Aztán megtudtam, hogy nem törzsi közösségben élőknél, hanem egyenesen egy modern kultúránál, az amerikaiak nagy részénél szokás ez, valamint az oroszoknál is jórészt. Evvel közel se állítom, hogy a törzsközösségi életmódban élők primitívek lennének, csak azt ,hogy Magyarország nem törzsi, és nem többségi szokás ez, USA se egy törzsközösség, ott viszont többnyire szokás családban (sőt, az indiánrezervátumokban élők talán még emelkedettebb tudatúak, és egyébként nem tudom, az indiánoknál szokás-e, de az más kérdés).

Azt én se mondom -tett ilyenre utalást valaki viccből-, hogy konkrétan a nyelves csók tolerálható volna családon belül. (Lásd ellenpéldának a szatírikus filmet, a Borat-ot.)

De úgy gondolom már egy ideje, hogy nem erkölcstelen a családban a szájrapuszi, ha nem nyelves, és ha engedi az, akinek szánják. Bár érzelmileg továbbra is furcsállom, mert nem szoktam hozzá még a látványához se, hogy nagykorú szájrapuszizik gyerekkel. Akár rokonok, akár nem.

Bár hazánk , amióta élek, prűd jellegű, és még régebben még prűdebb volt, ahogy mesélik. Velem egykorú fiataloktól, nem egytől hallom, hogy azon is megbotránkoznak, hogy fiú testvérek arcra(!) puszizkodnak, mert az szerintük b. Zis... Pedig a bátyám a fiúhaverjaival puszizkodni és ölelkezni is szokott, holott nem búza ő se...

Ehhez képest ne csodáld, kérdező, hogy a családi szájrapuszin ennyien felháborodnak prűd hazánkban... De ettől még nem indokolt a felháborodásuk. Azt megértem, ha furcsa látvány ez valakinek, de hogy undorítónak tartják, ez esetleges, alaptalan érzelem, puszta rossz szokásból. A válaszok többségében nem látom nyomát a toleranciának, sajnos... Toleráns az volna, ha azt írták volna ,hogy pl szokatlan számukra. Evvel szemben süt az undor a beírások zömében, sajnos... Holott logikus, hogy nem erkölcstelen, amiről írsz, kedves kérdező. Hanem szokás kérdése.

A szokást , érzelmeket külön kell választani a gondolkodástól. Aztán ha érzemektől függetlenül alaposan és minél objektívebben végiggondol valamit az ember, akkor hathat a megváltozott gondolat az érzelmekre, de ha ez utóbbi nem is sikerülne, akkor legalábbis tisztelni kell azon érzelmeit másoknak, ami a kitágult gondolatkörünkből eredően tolerálhatónak vélhető.

Magyarán ha arra jutok, hogy nem erkölcstelen a szájrapuszi a családban, akkor bár nekem érzelmileg továbbra is talán furcsa marad, de immár tolerálom, akinek ilyen vágya van a családban és így jár el, tehát ha az én szokásomtól eltérően jár el egy másik családban valaki.

Felvetett ugyanakkor valaki egy fontos gondolatot: meg kell tanítani e téren is a többségi szokást a gyermeknek! Nevezetesen, hogy a magyar kultúrában nagyon illetlen dolog bárkit szájon csókolni. (Nem undorító! Hanem nagyon illetlen, nem szokás). Illetlenség, akivel ez nincs előre megbeszélve és nem is szeretné, hiába rokon. Valamint azt is meg kell értetni a családban a gyermekkel, hogy aki nem rokon, annak szigorúan tilos, kivéve, ha nemi kapcsolatról van szó: pl gyerekkorban is kialakulhat szerelem, aki másik gyermekbe szerelmes a kislány/kisfiú, ha engedi a másik a szájára, akkor szabad csak. Valamint felnőtt korban is csak nemi kapcsolat esetén. Utóbbiakat tehát szerintem feltétlen meg kell tanítani a gyermeknek akkor is, ha szokás a családban a szájra puszit - magyarán hogy maradjon a szájrapuszi családban, és nemi kapcsolat esetén, már ahol szokás a csakládi szájrapuszit, ottkülön ki kell a fentieket emelni. Szerintem. Az USA-beli gyermekek is általában tisztában vannak evvel.

De az utóbbiakat talán mondani se kell.

A lényeg, hogy én tolerálhatónak tartom, ami a kérdésben felvetődött, legfeljebb mi magyarok legtöbben furcsáljuk. A furcsállás meg önmagában nem jelent erkölcsi kinyilatkoztatást.

Nem, mert nemcsak illetlen és gusztustalan, hanem egészségtelen is. Szülői idiotizmusra vall herpeszveszélynek kitenni a gyereket csak azért mert nem tudják felfogni, hogy az a gyerek egy külön ember és nem pedig egy játékbaba, amit a saját kénye kedvére szült az anyja.

Szájra puszit az ember a párjának adjon, szerelme kifejezése jeléül köszönéskor, elköszönéskor vagy amikor csak úgy érzi.

Szinte már vártam a herpeszveszéllyel kapcsolatos megjegyzéseket.

A gyerekek amíg picik, így is, úgy is mindent a szájukba vesznek. És bármennyi idős, a legtöbb családban természhetesnek veszik pl, hogy adott esetben megeszi a gyerek által hagyott étel maradékát a szülő, amit ugye a gyerek összenyálazott, és nem dobják a kukába.

Lehetne tovább sorolni... Közös háztartásban él a család, elkerülhetetlen közvetett módon is a cseppfertőzés. Tehát oly mindegy ilyen szempontból, hogy van-e szájpuszi, vagy nincs. Az meg, hogy a gyereket félted jobban a fertőzéstől, nos, elég csak belegondolni, hogy bölcsiben, oviban rendszeresen megfertőzik egymást a gyerekek, ez közismert tény. Az immunrendszer még érőben van, és ezáltal is edződik.

Az, ha anya/apa nyálán át iks elkap valamit a gyermek, nem oszt, nem szoroz, anélkül is épp elég fertőzésveszélynek van kitéve a gyermek, főleg kisebb korban, de, mint tudjuk, ez természetes dolog. A szájpuszi nem sokat tesz hozzá a fertőzés kialakulásának esélyéhez, mert ANNYI SOK MÁS tényező okoz hasonlót egy gyermek életében. Ahogy idősödik, az immunrendszere úgy lesz edzettebb.

Idősebb gyerek és felnőtt sok esetben azért gyógyul fel lassan, lábadozik betegségből túl lassan, mert túl steril módon él(t), nem volt kellően edzve az immunrendszere. Nem azt mondom, hogy tömény kosz kell és hasolók, csak egy józan határ, és józan gondolkodás alapján való hozzáállás. A sok fertőző forráshoz képest eggyel több, vagy kevesebb apró tényező nem számít különösebben.

Persze lehet ellenpéldát felhozni megvezetett orvosok fals érvét erről, de az annyit is ér... Az orvosi egyetemeken a Rockefeller dinasztia által hamisan manipulált tananyaggal lettek agymosva, persze némi igazságot is keverve a tananyagba, mert úgy hatásosabb az átverés, hatalmi érdekből. Ahogy az élet sok más területén is fentről manipulálnak embertömegeket, értelmesebbek egy részét is, pl a tévén át, valamint az állami iskolákban, kisiskolás kortól a zegyetemi szakok nagy részéig.

Ezért kellene fügetlenül, önállóan és józanul gondolkodni elsősorban.

Valójában tehát az immunrendszeren múlik minden gyógyulás, messzemenően. Lehet támogatni annak hatékonyságát, de alapvetően és elsősorban az immunrendszern múlik.

Még én vagyok, javítok:

* az egyetemeken

* függetlenül

satöbbi...

Elnézést, olykor kihagy a billentyűzetem, szóközt is. Későn vettem észre a többit.

Anno, amikor még kicsit voltam anyu sokszor adott szájrapuszit. De ahogy nagyobb lettem, kb 7-8 éves leszokott róla.

Én nem adnék szájrapuszit a gyerekemnek de kinek a pap, kinek a papné :)