Mit tegyek? A szüleimet utálom! Ök már meghaltak! Igy már nem tudom megmondani nekik.

Bocs, de engem is leszartak a szüleim (sőt most is azt teszik), mégis muszáj túllépni ezen és beindítani a saját életedet. Ha folyton az ő hibáikra gondolsz, csak elmúlik az idő feletted és egyszercsak arra ébredsz, hogy elmúltak a (keserű!) évek feletted és már nincsen semmi esélyed...bezzeg, ha akárcsak 30 évesen változtattál volna!

Drukkolok neked!

Ne az elhunyt szüleidere mond azt, hogy utálod őket. Saját magadat fogod leköpni ezért egyszer. Állj a tükör elé, és ismerd meg magadat, fogadd el magad, próbálj önbizalmat tanulni. Ismerőseid biztosan vannak, ha barátaid nincsenek, keresd a társaságot, lazulj és hidd el, magától be fog indulni a férfivá válás folyamata.

Én nő vagyok, de engem nem az Édesanyám tanított meg főzni, magamtól tanultam meg, sportokat meg általában a suliban tanulja, kedveli meg az ember. Ne a szüleidet hibáztasd. Ja még annyi, hogy nem tanított senki pasizni, ez ösztönös dolog. Ott van benned is, hogy tudj nőzni, barátnőt szerezni, csak adj neki utat. Ha ez nem jön be, csak utána menj pszichológushoz. Remélem megtalálod a boldogságodat és minden jót kívánok neked!

Sajnalom h ilyen szuleid voltak. Felejtsd el a multat, probalj magaddal megbaratkozni. Tanulj a sajat esetedbol es ugyelj arra h ha egyszer apuka leszel ne kovesd el ugyanezt a hibakat. Ha kell menj el pszichologushoz hidd el segiteni fog. az elet problemajat nem fogja megodlani de onbizalmat fog adni neked. es talaj jobban el fogadod magad. Csajozas: arra vigyazz a lanyoknal h ne probald a negativ erzeseidet sugarozni mert az visszataszito.

Mindenki kovet el hibakat. en szuleim is kovettek el hibakat igaz en szerencsesebb helyzetben nottem fel mint te. En nagyon ugyelek h ugyanezt a hibat ne kovessem el a kislanyomnal. rengeteget foglalkozok vele, sokszro ejszakazom, de nem banom. emiatt sokszor veszekszem a parommal, o mas kulturabol jon, es ok nem neznek ugy utana a gyerekek utan mint mi europaiak. de nalam a kislany az elso. Ha a paromnak nem tetszik szerencsere en kialakitottam olyan eletet h egyedul is felnevelema kislanyom ha kell es nem fog hianyt szenvedni semmiben. De sosem szoritottam hatterbe a kislanyomat es nem is fogom tenni. nekem a szivem szorul ossze mikor latok ilyen szuloket es a gyermeket nagyon sajnalom.

Probalj bizni onmagadban es az utalatot torold ki a szivedbol az sosem jo. probalj meg ujra bizni es hinni es ne jatsz a lanyokkal hanem ha megtalalod probald nagyon szeretni, hidd el meg lesz halalva.

Az a leghelyesebb, ha megpróbálsz megbocsájtani a szüleidnek, mert akkor, abban az időben ők ezt tudták csupán nyújtani neked, és nem többet. Nem tudhatod, hogy nekik milyen volt a kapcsolatuk a szüleikkel, és mit hoztak otthonról...

Szerintem ami neked most a legtöbbet segítene, az a Hellinger családfelállítás, ez egy nagyon jó terápiás módszer az elfojtott és a családból hozott problémákra.

honlapjuk: [link]

Egyébként a 29-30 éves kor az az idő, amikor mindenkinél eljön ez a pillanat, és ilyenkor hajlamosabbak vagyunk a depresszióra. Ami viszont a jó hír, hogy ha valóban akarsz változtatni az életedet és a hozzáállásodon, akkor sikerülni fog!