Engedjem, támogassam vagy visszatartsam, és segítsek neki?

Én 28, párom 39. Adódott egy lehetősége, Angliába mehetne dolgozni, sógora segít neki. Ezzel nem lenne gond,támogatnám. De a párom fél éve nagyon súlyos alkoholista. Egy józan pillanata nincs. Emiatt sokat veszekszünk, megromlott a kapcsolatunk, már igazán nincs is köztünk semmi. Ugyanakkor, ha belemenne abba, hogy kezelteti magát, elvonóra megy, támogatnám benne. De nem hiszem, hogy ott megállná a helyét, hiszen egy melóhelyen nem lehet inni, mert azonnal elküldik, szóval feleslegesen menne.

De ugyanakkor hatalmas teher ez nekem, mert a viselkedése miatt ránkszállt a gyámügy. Velem nincs gondjuk, én nem iszom, a nap 24 órájában a gyerekekkel vagyok, nevelem őket, tiszta, rendezett környezetben, mindenük meg van. Csak hát az apjuj gyógyszere elgurult teljesen, mert elvesztette a testvérét, és nem tudja feldolgozni.

Az igazság az, hogy szeretném, ha elmenne, mert ez így nagyon rossz. Durva, goromba, nem dolgozik, a gyerekekkel nem törődik. De ez így elég önző dolog lenne. De ugyanakkor csak a gyerekeim apja, segítségre szorul, és mellette kellene állnom.

Ti mit tennètek a helyemben? Elengednétek, hátha magához tér? Vagy elérnétek, hogy menjen elvonóra, és továbbra is mellette lennétek?