Támogassam anyagilag Anyukámat, akkor is, ha még tanulok? Kötelességem?

Megpróbálom röviden összefoglalni a helyzetet.. 2 nappali szakon tanulok az egyetemen, majdnem kitűnő átlaggal. Tavaly novemberig dolgoztam (diákmunka), de mivel az egyik szakomból már csak fél év van hátra (szakdolgozat és nyelvvizsga), úgy gondoltam, hogy a tanulás most fontosabb, mint a pénzkeresés, emiatt nem vállaltam több munkát. A szüleim elváltak. Apukám minimálbérből él, de keményen dolgozik és devizahitelt fizet. Anyukám szintén, de ő kb. 150 ezer Ft-ot vagy többet keres havonta. A testvéremmel most vele élünk.. Én a suli miatt, mert a városi egyetemen tanulok, a testvéremet pedig Apukám küldte el, mert nem bírta nézni az otthoni tétlenségét.. Anyukámról annyit kell tudni, hogy kifolyik a kezéből a pénz.. A régi nagyvonalú életét próbálja még mindig élni, de a hitel és a panel rezsije miatt alig marad pénze. Nem hajlandó lemondani a műkörömről, a 6000 Ft-os fodrászról, a kozmetikusról és arról sem, hogy autóval járjon dolgozni. (Még a nekünk félretett pénzt is elköltötte a válás előtt. – Kb. 2 millió Ft) A testvérem egy naplopó. Egész nap a számítógép előtt ül vagy cigizik, nincs munkája mióta befejezte a sulit (6 hónap).. Nem is keresi.. nem is akar dolgozni.

Most úgy állunk, hogy ki akarják kapcsolni a villanyt, mert Anyukám nem tudta befizetni a 33 ezer Ft-os év végi elszámolást. Nekünk kellett kifizetni a testvéremmel.. Anyukám mindig bennünket, főként engem okol a saját hibája miatt.. Tőlem várja a segítséget! Ha pedig nem adok neki pénzt, azt mondja, hogy élősködöm.. és hogy takarodjak Apukámhoz. A testvérem persze mindebből okosan kimarad. Neki Anyukám sohasem mondja.. Az ösztöndíjam kb. 12 ezer Ft, de ez csak zsebpénz.. Ebből a pénzből próbálom összespórolni a nyelvvizsga és a vezetés árát. Ebből veszem a ruháimat, ebből etetem a macskámat.. ebből „élek”. Anyukám elvárja tőlem, hogy adjam neki oda ezt az összeget.. de nem tudom / akarom, mert akkor nem tudom befejezni az egyetemet. Nem lesz jövőm.. (A szüleimtől sosem vártam, hogy támogassanak anyagilag!!!) A minap is próbáltam Anyukámmal megértetni, hogy ha ezek nem lesznek meg, akkor hiába tanultam annyit. De mintha nem akarná felfogni. Mindig azzal jön, hogy ő ki*****ja a s*******et, és hogy csak a saját érdekeinket nézzünk, vele pedig senki sem foglalkozik. Szerinte egy 22 éves fiatalnak az a dolga, hogy tanuljon és dolgozzon iskola mellett (vagy dolgozzon) és ha együtt – ha külön él a szüleitől, támogatnia kell őket. Dolgozni most tényleg nem tudok elmenni az iskolák miatt. Novemberig volt, hogy végigmelóztam a hétvégét is. Erre majdnem ráment a párkapcsolatom és Anyukám is folyton csesztetett, hogy alig voltam otthon és hogy alig segítettem. A házimunka 65-70%-át én végzem, mamám főz ránk, a testvérem semmit sem csinál, de Anyukám még ennél is többet vár el tőlem! Régebben még a barátomat is megpróbálta ellenem hangolni. Amikor felhoztam, hogy kollégiumba kellene költöznöm, majdnem rám rúgta az ajtót.. hogy itt akarom hagyni ebben a helyzetben. Talán Apukámhoz kellene költöznöm, de őt sem akarom addig leterhelni, amíg nincs diákmunkám a nyárra, mert nem biztos az állása. A barátommal pedig még nem tudunk összeköltözni, mert ő is tanul.. Mit kellene tennem, hogy egy kicsit nyugodtabb legyen az életem? Segítsem Anyukámat anyagilag vagy egy idő után már ez sem lesz neki elég? Kötelességem őt támogatni?