Kötelességem vigyázni a nővérem gyermekére?

Szerintem beszélj a nővéreddel!

Ez nem kötelesség kérdése, a nővérednek látnia, tudnia kellene, hogy ez nem neked a feladatod. Ő az anyuka, neki kellene foglalkozni, vigyázni a kicsire. Persze nem azt mondom, hogy nonstop neki kellene a kicsivel lenni, egy kis lazítás neki is kell + a párjával is nyilván jó, ha tudnak néha kettesben lenni. Ilyenkor nagyon jól jöhet egy közeli családtag, aki nem mellesleg szívesen van a kicsivel.

De az, hogy kétnaponta te vagy a kisfiúval nem feltétlenül jó. Neked biztos hogy nem, de lehet, hogy a kicsinek sem ez lenne a legideálisabb.

Az anyukája mit csinál? Miért kell neked olyan sokszor vigyázni a kifiúra?

Egyébként tényleg az a megoldás, ha beszélsz a nővéreddel.

te jó ég, 14 éves gyerekre bízni egy csecsemőt...Nem, nem kötelességed, nem te vállaltad, menjél el otthonról ilyenkor és mondd, hogy dolgod van. Én ennyi idősen speciel utáltam a babákat, meg sem fogtam volna őket.

Most már 2 és 4 évesek a gyerekeim, de max. a 4 évest bíznám rá egy másik gyerekre, mert ő már megbízható.

Nekem a hugom szakadt a nyakamba, mikor 11 eves voltam. 95%- ban en foglalkoztam vele. Etetni, tisztaba rakni, meg ilyeneket nem nekem kellett, de foglalkozni vele egesz nap suli utan nekem kellett. Tenyleg eleg faraszto, elhiszem neked, hogy unod.

Valahogy beszeld meg vele, hogy neked mar terhes a dolog. Heti 1-2 alkalom 1-2 ora oke, de nem tobb.

El kell, hogy keseritselek, ennel sokkal "rosszabb" lesz. Meg most szinte nem tud mozogni, egy fel ev mulva mar szaladhatsz utana, es nem elegszik meg a helybeni szorakoztatassal.

Jó lenne, ha az anyukák megértenék, hogy gyereket csak akkor vállalunk, ha

1. azt szülői/állami/apai segítség nélkül IS el tudjuk tartani

2. a mi dolgunk, gondunk, problémánk. Nem evidens, hogy majd a nagyszülők, testvérek és a szomszédnéni vigyáz rá.

Egyáltalán nem kötelességed.Nem tudom miért úgy viselkedik a nővéred mintha te szülted volna azt a gyereket.

Miért nem az anyádra vagy a mamádra bízza a gyereket?

Egyik oldalról nem kötelességed vigyázni rá, DE

másik oldalról mint ember, mint a nővéredhez legközelebb álló segítség, illik megtenni. Honnan tudod, hogy később nem lesz erre szükség fordítva is, amikor neked lesz kisgyereked? GOndolod, hogy akkor a nővéred jó szívvel fog vigyázni egy sírós kisbabára?? Ezen gondolkodj el, mielőtt beszélnél a nővéreddel.

Inkább csinálj valami programot egyszer-egyszer és akkor nem kell vigyázni a gyerekre, amúgy pedig próbálj meg türelmesebb lenni.

Nem, nem kötelességed - illetve nem a te kötelességed, hanem a nővéredé. Nem a te gyereked, nem a te felelősséged és a nővérednek nincs joga ahhoz hogy a te életedet szabályozza. Te most vagy kiskamasz, nem pedig anya!

Állj szépen a sarkadra és mondd meg, hogy ezentúl nem vigyázol rá. Még indokolni sem kell, de ha nagyon akarod, akkor mondd meg, hogy más dolgod van. Ha van kedved, akkor vigyázhatsz rá, de ha nincs, akkor nem vagy rá kötelezhető!

Olvasd el József Attila Iszonyat c. versét! (a neten is megvan) Olyan korban vagy, hogy a lelked nagyon fogékony lehet arra, amit a versek üzennek. Mindjárt megérted, hogy miről beszélek. :)

És a nővéred tanulja meg, hogy ha gyereket vállalt, az az ő felelőssége, ha pedig irigy rád a fiatalságod miatt, az az ő baja - de nincs joga téged megfosztani a szabadidődtől, és beosztani a te idődet! (Azt a szüleidnek van még egy kis ideig némileg joga, nem neki.)