Véleményetek szerint kell minimális változtatás, vagy így is jó?

Most jutottam oda,hogy végleg itt hagyom a családom, mert mindannyian káros szenvedélyekkel élnek, (kábítószer/alkohol vagy mindkettő) és egyedül én vagyok a normális, avagy épp fordítva, én nem vagyok normális (nézőpont kérdése)

Mindenesetre nem tudok velük élni.

Szomorú, mert valaha egy normális család voltunk, és sosem gondoltam,hogy idejuthatunk.

Már nagyjából összepakoltam, de hogy őszinte legyek, úgy tervezem,hogy éjszaka lépek le, úgy,hogy ne vegyék észre.

Annyit küzdöttem, és könyörögtem nekik, úgy gondolom ez az utolsó ami ráébresztheti őket a valóságra, gyerekes vagy sem.

Előbb-utóbb úgyis megtudják,hogy hová mentem, de jót tehet nekik az a pár napos bizonytalanság.

Korábban az öngyilkosságon gondolkoztam, de az túl egyszerű lett volna ehhez képest.

Nem fognak depresszióba esni a távozásom miatt, de hiányozni fogok nekik, azt tudom.(én már elvesztettem őket, de nekem most is hiányoznak azok az emberek akik ők régen voltak -akik pedig most, azok soha sem fognak)

Minimális változtatásként arra gondoltam,hogy mégis csak szólok nekik,nehogy eltűntként keressenek a hatóságok.Bár nem rejtőzködnék, be is lesz jelentve az új lakhelyem.

Mit gondoltok erről, megérdemelnek ennyit?