Mit csináljak, ha kihasználnak minket a rokonaink?

Nagyon körvonalakban írom, mert lehetne hosszú oldalakon is elemezni a dolgokat.

Anyámmal lakom egy nagy házban, a közvetlen szomszédban az anyai nagyanyám, és anyám két fiútestvére, valamint az unokahúgom, az egyik nagybátyám gyereke él.

1. Anyám rokkantnyugdíjas (55) és a munkabírása nem a legjobb, én dolgozom, viszont szeretnék elmenni külföldre, mert itt már nincsen jövő.

2. Nagyanyám időskori elbutulásban szenved, majdnem 85 éves. Már nem bírja a házimunkát sem teljesen.

3. Az egyik nagybátyám totál alkoholista, nem agresszív, viszont szintén elhülyült a piától. Elhanyagolja magát és a környezetét, illetve elissza nagyanyám elég tekintélyes nyugdíját.

4. A másik nagybátyám totál depressziós, de ha nem lenne az, akkor sem törődne a saját gyerekével elég időt. Nem érdekli, hogy a csemetéje fürdik-e minden nap, tanul-e, eszik-e rendesen.

5. És van az unokatestvérem, aki egy nagyon aranyos gyerek lenne, de különböző módokon megszívatta szerencsétlent az élet. Nem érdekli a tanulás, nem lát semmi ambíciót a környezetében, csak tévézik. Anyám és én istápoljuk őt.

Mit csináljak?

Anyám belefásult abba, hogy négy emberre csicskázik (szó szerint) naponta és még köszönetet sem kap érte. Ő mosogat, takarít, mos stb. odaát. Évekkel ezelőtt is ugyanezt tette, de akkor legalább nagyanyám meghálálta. Nagyi a demenciája miatt parancsolgat neki és nekem is.

Az unokatestvérem meg számomra olyan, mintha a saját gyerekem lenne.

Szeretnénk innen mindketten elmenni, de hogyan?

Illetve hogyan hagyhatnám magára azt a kölyköt, ha ilyen a környezete? Külföldre nem tudok vele elmenni.

Miért kell nekünk kiszolgálni ennyire másokat?

Anyám mindig valaki cselédje volt, amióta férjhez ment, ő szervezi mások életét stb. Miért nem élhetjük a saját életünket?

Néha legszívesebben átmennék és a gyerek kivételével lelőnék mindenkit.