Férjhez mennétek 45 évesen?

Megértem a bizonytalanságodat. 10 éve vesztettem el a férjem (szintén balesetben), még mindig nem sikerült túllépnem ezen teljesen.

Ha szereted, ne legyen emiatt lelkiismeretfurdalásod, senki nem várhatja el tőled, hogy örök időkig gyászolj. Kezdjetek összeköltözéssel, aztán meglátod, hogy alakul, valószínűleg minden oké lesz. Szerintem a párod is megérti, hogy fokozatosságra van szükséged az új elköteleződés során. Aztán majd jöhet az esküvő is, ha már teljesen készen állsz rá.:-)

A válaszok elolvasása nélkül:

Persze!

Miért ne lenne jogod újra boldogságra, egy esküvel megpecsételt örömteli, komoly, elkötelezett kapcsolatra? Fogadd részvétem a férjed miatt, és jókívánságaim a jövőre!

Kik pontozták le a #35 válaszom? Idétlen tinik? 45 éves csak a kérdező, mindenkinek joga van a boldogsághoz, nem csak 45, hanem 65 éves korban is.

Nem csak 30 éves korig van élet, üzenem a sok beszűkültnek!!!!

A házasság nem életkor kérdése. Ahogy olvastam a kommentjeidet, talán nem is a korod a legfontosabb tényező.

Ha meg akarja kérni a kezedet, az azt jelenti, hogy a kapcsolatotokat véglegesnek tekinti, benned találta meg azt, akivel élni szeretne élete végéig. Valószínűleg nincsenek kétségei.

Ha neked vannak, akkor magadban tisztázd, hogy mik azok, meg tudod-e oldani ezeket.

Régebben is csak esküvő után éltek együtt az emberek. Sok is köztük a boldogtalan meg a szenvedő mártír. Ha igent is mondasz, azért szerintem nem árt házasság előtt együtt is élni, alaposan kiismerni egymást. Ebben az életkorban már a meglévő egzisztencia "közösítése" is fontos kérdés.

Én 10 évig éltem valakivel házasság nélkül. Mindenünk közös volt, 5 évig civakodtunk rajta. Érzelmileg és anyagilag is megsínylettem.

Később lett egy komoly kapcsolatom, 37 évesen házasodtunk össze. A "vagyonegyesítés" a gyerekünk születésekor történt meg.

Miért ne?

A férjem nagyapja 55 volt a 2. Házasságánál a 3.-nál 72

(Sajnos 2 feleségét temette el)

Egyébként 45 évesen még baromi fiatal vagy... És ezt 28 évesen is mondom