Ti kit/kihez mennetek felesegul/ferjhez? Tulajdonsagok alapjan

A barátnőmet...akarom mondani, jelenleg a volt barátnőmet szerettem volna elvenni, eljegyezni, családot, alapítani....de sajnos....................................

-.-"

mindegy...nem jött össze. :'(

Az segít, ha van olyan felnőtt, hogy tudja, semmit nem jelent az egész házasság cucc azon felül, hogy dobunk egy csontot a családnak (letudjuk a "mikor komolyodsz már meg?" nagyikérdést, becseréljük az "úgy szeretnék már unokázni" verzióra)

Ha úgy értelmezem a házasságot, mint az elköteleződés egy következő lépését, akkor természetesen azzal vágnék bele ilyesmibe, akivel van egy többéves jó kapcsolatom, amiben a szex, az együttélés problémái, az időnk beosztása, az egymásra fordított energiák, az intimitás, a közös hobbyk, a szeretet mind rendben vannak... tehát voltaképpen azzal lépnék tovább, akivel egészen eddig nem szakítottam, mert valami szar volt :-)

Arról a lányról írok, aki eddig a legnagyobb hatással volt rám és akivel kapcsolatban voltak olyan gondolataim, hogy de jó lenne egy életen át vele együtt lenni.

Ő lebilincselően intelligens, a legokosabb, legértelmesebb lány, akivel eddig találkoztam, mindig kedves, mindenkivel jóindulatú, mindenkihez jóhiszeműen áll hozzá, nyitott, de egyáltalán nem azon a gyermekien naiv módon, hogy ne tudná kiismerni az embereket és ne tudná elképzelni, hogy vannak, akiktől csak rosszra számíthat, csak egyszerűen ilyen a természete, sosem éreztem rajta rosszindulatot. Ez persze gyenge pontja is lehet, mert esetleg próbálhatják kihasználni mások, de én meg sokszor pont úgy érzem, hogy ebben egész jól ki tudtam volna őt egészíteni, felhívni rá a figyelmét, ha épp szükségesnek tűnik.

Na, de tovább: okos, de nem okoskodó, van véleménye, el is mondja, de nem sulykol, van ízlése, visszafogott, nem harsány, tudja, hogy nem kell saját magát túltolni, ugyanakkor nem fél észre is vétetni magát, ha szükséges.

Ez a lány olyan, mintha az én sokszor borongós, kiábrándult, túlzottan racionális, kötött természetemen friss, üde fuvallatként könnyeden, nevetgélve, légiesen, optimistán, álmodozva átsuhanna és már csak ránézni is jó, mert attól jobb kedvem lesz és hiába próbálnék ellenállni, hiába érzem úgy, hogy nekem ez nem áll jól, nem való nekem, nem illik hozzám, egyszerűen mégis mosolyognom kell.