Anyukák, Apukák! Mit szólnátok ha a 17 éves lányotok 28 éves férfivel járna?

Jogos a felvetésed.

Nem. Nem kell letét és közjegyző. Miért vinném hivatalos útra? Felesleges. 1 hónapot adok nekik, hogy előálljanak egy idővel (elég csak év/hónap számban) esküvő és gyerek témában, valamint, hogy ezt addigra hogyan szándékozzák megtervezni, lakás, munka, ilyenek szempontjából.

Kisgyermek koromban is elítéltem a rövid kapcsolatokat. Ez most sincs, és később sem lesz másképpen. Ha "ismeretlenül" jöttök össze, az nem szerelem, csak vonzalom. Egy nála 5 évvel idősebb hímneműnek nem fogom úgy odaadni, hogy az ne lenne szerelmes belé. Ha pedig szerelmes, akkor hosszú távra tervezzen, különben az megintcsak nem szerelem.

Egy 17 éves lányt már nem kell annyira félteni, csak-csak megvan a magához való esze, a tiltás pedig nem megoldás.

Egyébként meg manapság sokkal szélsőségesebb kapcsolatokról hall az ember, sokkal nagyobb korkülönbséggel.

Én mindig is szabadon lettem nevelve, viszont le kellett ülnöm és meghallgatnom Édesanyám véleményét, meglátásait és tanácsait, és mindezek, tisztában a buktatókkal én dönthettem el, hogy szeretném e vagy sem.

Ez az első kapcsolatomnál is így volt, mikor én 16 voltam, a férfi pedig 33, ráadásul 200 km távolság volt köztünk.

1 évig voltunk együtt, és összességében nem bántam meg, örülök hogy belementem. Most 17 vagyok, párom pedig 30 és úgy gondolom, hogy nem gond a nagy korkülönbség, hiszen kora ellenére barátom sem érettebb nálam... sőt. 1 éve vagyunk most együtt és nagyon jól megvagyunk.

Szerintem a szabadabb lelkű gyerekeket nem szabad eltiltani SZINTE semmitől, ugyanakkor tudatni kell velük mindent, amire ők esetleg nem is gondoltak eddig, hiszen természetesen szüleink sokkal jobban átlátják már a világot, a lehetőségeket. Bízni kell a gyerekekben és abban, hogy az eddigi nevelés meghozza gyümölcsét :) Remélem tudtam segíteni.

19-es!

Nem hiába mondtam, hogy majd megkomolyodsz. 17 évesen nekem is voltak mindenféle hülyeségeim, és akkor én is teljesen elhittem, hogy ez így és így lesz, és nem tűntek hülye ötletnek. Most, hogy így visszanézek... vicc :)

Csak annyi tanácsot, ha elfogadsz (tudom hogy nem, de én megpróbáltam, legalább a lányod jövője érdekében...): semmit nem érsz el azzal, hogy beleerőltetsz egy gyereket egy hosszútávú kapcsolatba. Rövid ismeretség után senki nem tud stabilan hosszútávra tervezni, képtelenség, ahhoz idő kell, amíg az ember belejön, összeszokik a másikkal stb. Szerinted tizenéves házasságok hogyhogy tönkremennek? Néha ennyi idő sem elég. Hogy várnád el a tinédzser lányodtól, hogy 17 évesen tudja, kivel fogja leélni az életét?

Ezzel csak azt éred el, hogy rettenetesen titkolózni fog és menekülni előled. Teljesen jogosan.

Nem kellett volna ilyen fiatalon gyereket vállalnod (tudom, nem tervezett volt és most már úgyis mindegy), de remélem, ha a nevelésre kerül a sor, kicsit megkomolyodsz. Csakis a lányod érdekében!

Úgy látszik még sem tudod. Tervezett gyermek a lányom. Eredetileg már tavalyra szerettük volna, de figyelembe vettük a pénzügyeket és úgy döntöttünk, hogy elég lesz 17 éves koromban. Mivel a párom 12 évvel idősebb nálam, számoltunk arra, hogy ne legyen neki túl későn. Még a 20-as éveiben akarta az elsőt.

Az elveimen pedig nem szoktam változtatni. 6 évesen határoztam el, hogy 18 éves korom előtt családot alapítok. Megtartottam. 7 évesen eldöntöttem, hogy logisztikát fogok tanulni. Megtartottam. 11 évesen eldöntöttem, hogy a fizetésem 75%-át az UNICEF-nek fogom utalni. Megtartottam. Amikor a legszűkösebb időket éljük, akkor is elutalom a pénzt, ha belepusztulok is! Ha csökken a fizetésem, mert kevesebb órát dolgoztam, és csak 40.000-et kapok, akkor is elküldöm azt a 30.000 forintot. Soha nem változtatok az elhatározásaimon!

Mint mondtad, rövid ismeretség után nem tud dönteni az ember. Pontosan ezt mondtam! Amíg nem ismered a másikat az nem szerelem, csak vágy, vagy kedvelés. Ne akarjon olyannal együtt lenni, akit nem ismer rendesen. Ha meg akarna, majd beszélek a fejével, bár mivel az anyja és én is ilyenek vagyunk, reméljük hogy ő is ezzel a helyes (csak ma már "begyöpösödöttnek" titulált -hozzáteszem teljesen jogtalanul-) gondolkodásmóddal fog rendelkezni. Nem azt mondom, hogy elsőre kéne megtalálnia élete szerelmét. Ez csak a nagy korkülönbségre vonatkozik. Ha egy nála maximum 4-5 évvel idősebb fiút talál 18 éves kora alatt, akkor azzal nem lesz bajom.

Persze egy szülő sem örül neki, ha a gyereke havonta mással van, de azt még mindig jobban elfogadom, hogy egy tapasztalatlan, vele nagyjából egykorú személy okoz neki fájdalmat, mint egy idősebb tapasztalt ember, aki fel is fogja pszichológiailag, hogy mit tesz.

Kicsit azért elsarkítottad a dolgot! 6-7 éves taknyos döntései. Ez a kijelentés önmagában megállná a helyét. Azonban mik voltak ezek a döntések? Családalapítás, tanulmányi érdeklődés, UNICEF-támogatás! Az pedig, hogy nem tanulok, nem fejlődök, messze nem igaz. Bár elég sok dolgot lehet, így kérnék konkrét példákat!

Logikus-objektív-sztoikus-szkeptikus-racionalista vagyok. A környezetem nem az én dolgom. Ezt nem nagyon tudtam magamnak megfogalmazni, de a múltkor egy haverom elmondott egy nagyon jó dolgot (ő is hasonló elvekkel rendelkezik): Feltételezve, hogy magas pozícióban, vagy akár vezetői székben vagyunk egy cégnél, mi veszünk fel embereket. Csak és kizárólag mi, és senki más nem szólhat bele. Ebben az esetben, a jelentkező lehet a legutolsó bunkó, paraszt, egoista állat, ha fizikailag nem hátráltatja (ez munkakörtől függ, hogy mit jelent) a többieket, és jól dolgozik, akkor fel van véve. Nem az embert, hanem a munkáját fizetjük.

Nos ez érvényes általánosan a környezetre is. A barátok és munkatársak tudják, hogy erős jellem vagyok, határozott (de messze nem makacs, ugyanis egy logikai kérdéssor alapján ha megfelelően tud érvelni az állításom ellen, akkor azt el fogom ismerni, és ezért nem is rögeszmék), alapos, precíz, valamint a valóságban modoros. Azt is tudják, hogy ez nem fog megváltozni. Ezért maradnak mellettem.

A családomat pedig szintén nem zavarja. A párom is és a szüleim is ilyenek. Lineáris-logikusak. Egyszer van egy "Most vagy soha: Igen vagy nem?" választási lehetőséged és ennyi. Jó volt, hogy így neveltek. Nem lettem döntésképtelen, mint ami szerinted jó! És ne! Ne hozd fel azt a téveszmét, hogy az nem döntésképtelenség, ha megváltoztatod! Az pontosan az!