Nem engednek felnöni 30 évesen. Mit tegyek?

30 éves lány vagyok,dolgozom,menyasszony. Mégis a környezetem,a páromon kivül úgy kezel,mint 11 éves lennék. Régi barátaim szülei is semmi perc alatt kiordítoznak a lakásból,mint derült égből a villámcsapás,hogy mostmár tessék szépen hazamenni,mert elég volt a látogatásból. És addig állnak fölöttem,míg haza nem megyek. 2 órát engedélyeztek nekünk beszélgetni délután,kettőtől négyig. Barátaim közül egyik se csodálkozik ezen,hanem engedelmeskednek. A szüleink is ismer.ik egymást,és azt mondják,joguk van hozzá,hiszen a szülei. Itt az elmúlt 20 évben semmi sem változott. És ez egyedül engem zavar.

Ha máshol találkozunk,akkor is hívogatják őket haza ordítva,érzelmileg zsarolva ('ennyit nem érdemlünk meg'). És ők mennek.

A páromról is nagy egyetértésben akarnak a mai napig lebeszélni,engem is érzelmileg zsarolva,és tényleg mindenki,a régi barátaim szerint is engedelmeskednem kellene a szüleimnek,és nem tetszik nekik,hagyni a páromat,mert párom még lehet,de szülők szeretete csak egy van. Emiatt az egyikük 30 évesen,a másik kettő 40 évesen van egyedül,és lakik a szülőkkel,mert senki nem volt elég jó.

Csak én érzem bolondokházában magam,vagy ez az általános? Kinek van igaza? Így sosem fogunk felnőni!