Nem engednek felnöni 30 évesen. Mit tegyek?

Szerintem nem ők nem engednek felnőni, hanem te nem nőttél még fel lelkileg. Ha felnőtt lennél, akkor nem rettegnél a szülők véleményétől, hanem elküldenéd a francba őket. Mondjuk az sem normális, ha ennyi idősen otthon laknak, de ez nyilván a korlátozó és zsaroló nevelés eredménye.

Egyébként nekem is egy szekta jutott erről eszembe.

Amit leírsz, az borzalmas, elképesztő...

Párod is hagyja, elviseli a korlátozást?

Én biztosan valami másik városba költöznék, vagy legalábbis távolabb a szülőktől.

Nem kéne 30-40 évesen otthon lakni, mint egy kisgyerek.

Ne hallgass olyan barátokra, akik még felnőtten is ilyen szerencsétlenek.

Mit tegyél? Először is: állj a sarkadra!

Tudod, azt befolyásolják, akit lehet. Ők tizenévesként kezelnek, ti (nem csak te, barátnőid és párod is) pedig partnerek vagytok ebben.

Bocs, ha durva leszek, de szép kis élettelen társaság a baráti köröd. Anyuci egyet vakkant, és a meglett harmincas haverjaid már iszkolnak is haza? Nevetséges.

Az, hogy a szülők mondják meg, hogy kivel járjatok, meg kivel nem? Komolyan, ilyen kérdést a "tini párkapcsolatok" rovatban szoktak feltenni, és nem a harmadik X-en túl.

A fő probléma veletek az, hogy nem tudtok kiállni magatokért. Persze, mindez visszavezethető az inkompetens szülői magatartásra, de 30 évesen, meg azon túl már nem kéne ezzel takarózni.

Kinek van igaza? Szerintem nézz körül! Ne a hozzátok hasonlóan élő "barátoknál" (ami inkább a szüleitek barátsága, és nem a tiétek), hanem a tágabb környezetedben! Hányszor látsz olyat, hogy valaki azért iszkol el egy szórakozóhelyről/vendéglátóipari egységből, mert az anyja ráparancsolt? Hányszor voltál szemtanúja olyannak (a "baráti körödön" kívül), hogy egy baráti társaságból valaki lelécel, mert kapott egy hívást apucitól, hogy mars haza azonnal? Tessék egy kicsit nyitott szemmel járni, és te magad is rá fogsz jönni, hogy mi a normális, és mi nem az.

"a régi barátaim szerint is engedelmeskednem kellene a szüleimnek"

Azok szerint a "régi barátok" szerint, akik hasonlóan elmebeteg körülmények között nőttek fel, és 40 évesen még agglegények/vénlányok, vagy pedig elszúrták az életüket egy olyan párkapcsolattal, amit nem is ők akartak, hanem a szülők? Ugyan már...

"párom még lehet,de szülők szeretete csak egy van"

És boldogságod meg életed hány van? Majd amikor párod megunja, hogy minimálisan sem vagy képes függetlenedni a szülőktől, és nem állsz ki kettőtökért, vagy netán te fogod őt dobni, csak mert a szüleid úgy akarják, és majd ha 20 év múlva azon veszed észre magad, hogy megöregedtél úgy, hogy senkid nincs, sem igazi barátaid, sem életed, sem családod, és nem vagy boldog, akkor majd rá fogsz jönni, hogy bizony életből is csak egy van. De akkor már késő lesz.

Másrészt tudod, az nem szeretet, ha egy szülő azt akarja, hogy a gyereke ne legyen boldog, és ne legyen saját élete. Az nem szeretet, hanem birtoklásvágy.

Meg kell tanulnod kiállnod magadért. Igen, fontosak a szülők, fontos a család, de felnőtt ember vagy, nem pedig egy alsó tagozatos kiskölyök. A szüleid pedig szülők, és nem a gazdáid és parancsolóid. Egy valamire való szülő azt szeretné, hogy a gyereke ép és érett ember legyen, nem pedig azt, hogy egy nagyra nőtt kisgyerek. Ha te a saját életedet akarod élni, és nem a szüleidét, az lenne a normális dolog. Ez nem tiszteletlenség a szülőkkel szemben, hanem egyszerűen az élet rendje. (Egyébként kíváncsi lennék, vajon a szüleid is otthagynak-e csapot-papot, és egyből ugranak, ha a nagyszüleid rájuk parancsolnak?)

Zsarolni meg ne hagyd magad. (Egyébként meg vajon szeretet az, ahol zsarolnak?) Tudatosítanod kellene magadban, hogy te már egy önálló, a döntéseiért felelős felnőtt nő vagy, és nem pedig egy kislány. Szerintem ajánlatos lenne szakember segítségét is kérned, mert ha 30 éves korodig nem sikerült felnőtté érned, lehet, hogy ez magadtól nem is menne.

U.i.: örülhetsz, hogy ilyen türelmes párod van, sokaknak nem kéne egy olyan nő, aki nem képes kiállni a kapcsolatáért, és egyáltalán megfordul a fejében, hogy mások "utasítására" inkább véget vessen a kapcsolatnak.

Tényleg minden bántó szándék nélkül írom, de nekem is ezen akadt fenn egyből a szemem, hogy:

"Nem engednek felnőni 30 évesen",

aztán két mondattal később TE SAJÁT MAGAD fogalmazol úgy magadról 30 évesen, hogy LÁNY vagy.

Lehet, hogy csak nekem nem teljesen egyértelmű a megfogalmazásod néhány helyen, de:

"Régi barátaim szülei is semmi perc alatt kiordítoznak a lakásból,mint derült égből a villámcsapás,hogy ..."

Ha a régi "barátaid", amit a kérdésed vége fele leírtak alapján úgy értelmeztem, hogy nem sima baráti viszony, hanem exeid, közben meg jelen időben "kiordítoznak a lakásból", "addig állnak fölöttem", "engedelmeskednek", akkor miért jársz hozzájuk?

Ha lezártad a kapcsolataidat, és már ráadásul valaki más menyasszonya vagy, miért ülsz időnként az exeidnél délután, és várod meg, hogy - a még szüleikkel élő - 30, illetve 40 éves felnőtt férfiak szülei tessékeljenek ki finoman, vagy kevésbé finoman a saját otthonukból?

(Ha én értem félre a megfogalmazást, és a "régi barátaim" sima baráti kapcsolatot takar olyan férfiakkal, akik közül "az egyikük 30 évesen,a másik kettő 40 évesen van egyedül,és lakik a szülőkkel, mert senki nem volt elég jó", az azért egész más helyzet, de őszintén szólva akkor sem igazán értem, hogy egyrészt miért mész hozzájuk annak ellenére, hogy a jelek szerint nem igazán szívesen látott vendég vagy náluk, másrészt ha azt sérelmezed, hogy "nem engednek felnőni 30 évesen", akkor miért olyanokkal barátkozol, akik 30-40 éves férfi létükre a szüleikkel élnek, és annyira függetlenek és önállóak, illetve annyira sikerült - ha anyagilag nem is, de legalább érzelmileg, pszichésen - leválniuk a szüleikről, hogy ha azok rájuk telefonálnak, miközben valahol veled van programjuk, találkozójuk, "akkor is hívogatják őket haza ordítva,érzelmileg zsarolva ... És ők mennek".

"A páromról is nagy egyetértésben akarnak a mai napig lebeszélni,engem is érzelmileg zsarolva,és tényleg mindenki,a régi barátaim szerint is engedelmeskednem kellene a szüleimnek, és ...

Alapvetően KIK akarnak róla lebeszélni?

"Így sosem fogunk felnőni!"

Bocsánat a nyers őszinteségért, de most ezt látom célravezetőbbnek, nem a mondanivalóm "vattába csomagolását":

Senki más helyett nem lehet felnőni. Nem fogsz tudni a 30-40 éves exeid (vagy sima férfi barátaid??) helyett felnőni.

Velük kapcsolatban arról dönthetsz, hogy milyen szerepet szánsz, és milyen befolyást engedsz nekik a saját életedben 30 évesen, valaki más menyasszonyaként.

Neked szerintem saját magaddal lenne érdemes és fontos foglalkoznod olyan szempontból (is), hogy ennyi idősen a saját döntéseid, a saját vágyaid, a saját életcéljaid, a saját értékrended szerint tudd élni az életedet, és minél kevésbé legyél nyitott bárki más manipulatív érzelmi játszmáira.

30 éves embereket nem lehet hagyni vagy nem hagyni felnőni. Ha egy 30 éves embert gyerekként kezelnek, az azért van, mert úgy viselkedik, mint egy gyerek. Ha nem veszed fel a felnőtt szerepet, akkor nem is fognak veled szemben úgy viselkedni.

Úgyhogy lehet, hogy szörnyű a családi háttér, lehet, hogy nehéz, de csakis te tehetsz róla, hogy 30 évesen 16 évesnek érzed magad.

Egy 30 éves ember már középkorú.

"elhagyni a páromat,mert párom még lehet,de szülők szeretete csak egy van"

Na mégis, a birtokló, zsaroló, felnőtt ember életébe beleugató valami mióta szeretet?

"mert párom még lehet"

-lehet, és lehet hogy már nem lesz, mert öreg vagy ahhoz hogy össze-vissza párzással töltsd az életed.