Ti támogatnátok a férjeteket, hogy otthon maradjon ápolásin a rákos édesanyjával?

18-as, nem lehet megjósolni, hogy mennyi ideje van hátra, ilyen állapotban 99,9%, hogy max. 1-2 hónap, nyilván az ember így kalkulál, pláne, ha az anyja várható haláláról van szó.

Azt pedig szülőként nem árt szem előtt tartani, kedves kérdező, hogy a gyerek a szülői mintából tanul legtöbbet. Nem tudhatod, hogy alakul a sorsod, az pedig rajtatok múlik, hogy a gyerekeitek vajon sajnálják-e majd a megtakarításuk töredékét, ha arról lesz szó, hogy elfekvőben köszönj el az élettől, vagy a saját otthonodban, a szeretteid körében.

Szülőként, és rákosként nem engedném, hogy a gyerekem ott hagyja a munkahelyét, családját, hogy engem ápoljon.

Hogyan is tehetné? Amíg valaki egészen tűrhetően van, jöhet naponta egy betegápoló. Amikor a haldoklás fázisába eljut, keveset tehet egy gyerek, hiszen a morfiumot nem adagolhatja bárki, szondán táplás is szakértelmet kíván.

Ami e legrosszabb, amivel egy gyerek sem tud mit kezdeni (mindegy hány éves) az a fájdalom, és annak csökkentése.

Sok embert láttam meghalni az onkológián. Ha arra a pontra érek, mindenképpen kórházban szeretnék meghalni.

Van burkolt eutanázia, amikor már csak a fájdalom marad.

De ezt a férjednek, és az édesanyjának kell eldöntenie.

Ha ők így szeretnék, hogy otthon maradjon vele, akkor támogasd.

elméletben mindenki milyen önfeláldozó. Mégis tele vannak az elfekvők, az öregek otthonai, és fullon múkódnek a házi betegáplolo szolgálatok.

A mai világ már nem arról szól, hogy az időseket a saját hozzátartozói ápolják. Nem azért, mert gonoszak az emberek, és nem szeretik a szüleiket, hanem azért, mert kevés a munkahely, rohadt drága minden, és megtakarítások nélkül 1-2 hónap alatt becsődöl egy átlag család, ha beüt egy betegség, vagy munkanélkuliség.

Én gyakorlatiasan gondolkodom, mert van 2 gyerekem, akiknek a jó példák mellett ennem kell adnom, öltöztetnem, taníttatnom kell őket.

Ha a férjem anyja ápolásra szorulna, akkor segítenék neki, és a férjemet is támogatnám ebben, de őszintén elmondanám neki, hogy a fzetéskiesése családi csődhöz is vezethet.

Persze a részletek fontosak lennének ebben az esetben is.

Még valami, senkitől nem várnám azt, sőt nem is engedném senkinek, hogy ezt megtegye értem, amit a kérdező férje.

Szóval örülök, hogy ennyi ember fogja ápolni a szüleit reggeltől estig, de azért megnézném, hogy mi lesz a valóság........

Nem a válaszolók szüleiről van szó, hanem egy konkrét élethelyzetről, ahol a kérdező férje akarja ápolni az anyját. Nem gondolnám, hogy ettől bárki, akár a felesége eltilthatja, családi csődhelyzet nem alakul ki, hiszen van tartalék. Ha ekkora problémát jelentene hosszútávon a férj fizetésének kiesése, akkor annak a tartaléknak a nagy részét ő kereste meg.

Nem tudom, mit tennék a férj helyében, ha az anyám neadj'isten végstádiumú rákos betegként ápolásra szorulna (ami mellesleg nem csak a morfium adagolásából meg a szondatáplálásból áll...), de hogy ebben a szituban én döntenék egyedül, csak a saját lelkiismeretemre hallgatva, az biztos.

Ha máshogy nem lehet megoldani, akkor nyilván igen (legfeljebb ahol tudok, próbálnék némi pluszt keresni, mert az nagyon nem jó, ha egy szétszakadt cipő helyett nem tudunk újat venni, vagy ha gyógyszert nem tudunk magunknak venni vészhelyzetben). De én inkább hajlanék az otthon vagy az ápoló felé, már csak azért is, mert jelen esetben a vőlegényem nem szakképzett ápoló / szoc. munkás, és én sem vagyok, és lehet, több kárt tennénk, mint hasznot, a legnagyobb igyekezetünk ellenére is.

Egyébként az én nagypapám otthonban élt egy-két évig, és nem tartom magunkat szívtelennek azért, mert beraktuk (főleg mert ön- és közveszélyes volt, a város másik végében lakott, és nem tudtunk hozzá átjárni, és befogadni sem tudtuk volna).

Olvasom ezt a sok érdekes választ, hogy megéri-e az örökség miatt vagy sem, és mennyi ideig.

Én BIZTOS? hogy minden erőmmel Anyukám mellé állnák, ha ez a páromnak nem tetszik, akkor menjen isten hírével, mert egy önző alak.