Tegnap kicsit össze kaptam a férjemmel a gyerekünk miatt, most azóta haragszik rám. Jogos volt?

Igazad van. Most kellene rászoktatni (sőt, kezdetektől kelett volna), hogy nemcsak a munka és a döglés van. Persze, fontos a pihenés, de neked talán nem lenne rá szükséged? Az olyan ember, aki azzal vagdalkozik, hogy "majd ha visszamész dolgozni, megtudod", annak fingja nincs a gyerek ellátásáról, valószínű, 10 percél tovább nem maradt vele egyedül, így el sem tudja képzelni, hogy a munkahely sokszor nem szívja le annyira az embert, mint egy kisgyerek. A gyed/gyes is csak a napi 8 órás munkádat váltja ki, elég önző felfogás, hogy neked most a munkahelyeden eltöltött idő helyett otthon 0-24 óráig ügyeletben kell lenned, ő meg pihenhet. Ezt ráhagyni két okból veszélyes:

1. a gyereket ketten vállaltátok, ketten vagytok a szülei, nem te egyedül. Tiszta sor, hogy most más a szerepetek, de nem 3 évesen kell elkezdeni apát játszani, meg ismerkedni azzal, hogy mi is egy gyerek. Már ha ekkor egyáltalán vissza lehet még arra az ösvényre vezetni, hogy a gyerek nem a te privát bizniszed.

2. Gondolod, hogy ha visszamész dolgozni, akkor majd egy csapásra minden megváltozik, és a napi meló után nem a pihenés lesz nála az első, hanem kiveszi a részét a főzésből, házimunkából, gyerekezésből? Akkor már nem lesz fárasztó? A nagy bödős túrót! Akkor is ugyanez lesz azzal, hogy munka után neked ott az otthoni műszak, míg ő pihenget. Te ne pihengess, mert te anya vagy, tőled természetes, hogy erre fordítod az időd (itt volt egy kérdés egyszer, amiben ez volt a férj érve azellen, hogy neki megterhelő a gyerekért menni heti párszor, meg azzal foglalkozni munka után, mert a feleségnek épp a kórház után lábadozó valamelyik szülőjéről kellett ideiglenesen gondoskodni...).