Szerintetek én fújom fel, vagy tényleg gáz ez így?

Van 4 gyermekünk, a legnagyobb 9 èves. A szomszèdbab lakik a párom tesója, szembeb a másik tesó, plusz anyósèk. A lènyeg, hogy megcsörgetik a párom, ès ő ugrik, pl boltba, vagy ha egy tèvèt kell áttenni a másik szobába, eldugult a wc, elszökött a kuty, szóval csip-csup dolgok. Itthon alig van. Sokszor ha nekünk megy boltba, akkor is megkèrdezi őket, mi kell, de azt mondják, semmi. Majd ha hazaèr, kitalálják, hogy mègis menjen vissza, ès ő megy is. Miközben a házunkban festeni, falazni, szerelni kellene, de nem tud, mert folyton ugráltatják.

Annyit szaladgál, hogy dèl körül èr haza, kajál, majd annyira fáradt, hogy este 6-7 óráig alszik, majd tvt nèz, ès ennyi a napja. Itthon nem segít, a gyerekekkel nincs semmit.

Nem dolgozik, mert az agyvèrzèse miatt nem tud.

De nekem már elegem van. A saját ügyeimet nem tudom intèzni, nem jutok el orvoshoz, mert sosincs itthon, hogy vigyázzon a gyerekekre. Mindjárt suli, de mèg a tanszereket megvenni sem jutottam el.

Mit csináljak? Hogy lehet ezt normális mederbe terelni?

Hiányzik, hogy nem tudunk beszèlgetni, nem tudunk együtt lenni, sőt, annyira fáradt vagyok estènkènt, hogy nincs erőm szexelni sem vele. Idegileg kèsz vagyok.

Arról nem beszèlve, hogy 2 szobát festettem ki, 4 padlószőnyeget sikáltam ki, rendbetettem a hatalmas kertet, közben vègzem a teendőket, nevelem a gyerekeket. Teljesen olyan, mintha egyedülálló anya lennèk.

Közben múlt hèten műtöttek ki egy rosszindulatú daganatot belőlem, de szinte az utolsó percben, mert nem jutottam el időben orvoshoz. Plusz 10.-ère újabb műtèt van kiírva, mert van mèg egy.

Kèrlek adjatok tanácsot, mit tegyek.